1. Jaj Aríélnek, Aríélnek,a városnak, ahol Dávid táborozott!Évek telnek egymás után,ünnepek váltják egymást,
2. azután ostromot indítok Aríél ellen.Akkor lesz nagy sírás-rívás,mert égő oltárrá teszem.
3. Táborral veszlek körül,sáncot vonok köréd,felállítom az ostromműveket.
4. Megalázottan fogsz beszélni a földön,és megtörten hangzik szavad a porból.Olyan lesz a hangod,mint a föld alatti kísérteté,és szavad a porból suttog.
5. De ízzé-porrá törikellenségeid serege,a szálló pelyvához hasonló leszaz erőszakosok hada.Egy szempillantás alatt következik be!
6. Mert a Seregek Urameglátogat tégedmennydörgés, földrengés,nagy zúgás, viharos forgószélés emésztő tűz lángjai között.
7. Olyan lesz, mint az álom,mint egy éjszakai látomásvalamennyi nép serege,amely Aríél ellen hadakozott,és mindazok, akik ostromot indítottakhadereje és sziklavára ellen.
8. Mint az éhező,aki azt álmodja, hogy eszik,de ha fölébred, üres a gyomra,vagy mint a szomjazó,aki azt álmodja, hogy iszik,de ha fölébred, eltikkadt és szomjas,úgy jár a népek egész serege,amely Sion hegye ellen hadakozott.
9. Ámuljatok és bámuljatok,vakoskodjatok és vakuljatok meg!Legyetek részegek, de ne bortól,tántorogjatok, de ne az italtól!
10. Mert rátok árasztotta az Úra kábultság lelkét.Bezárta szemeiteket: a prófétákat,befödte fejeiteket: a látnokokat.
11. Olyan lett számotokra minden látomás, mint a lepecsételt irat szavai. Ha írástudó ember kezébe adják, és azt mondják: Olvasd el! – ő azt válaszolja majd: Nem tudom, mert le van pecsételve.
12. Ha pedig írástudatlannak adják az iratot, és ezt mondják: Olvasd el ezt! – ő azt válaszolja majd: Nem tudok olvasni.
13. Így szól az Úr:Mivel ez a népcsak szájával közeledik hozzám,és ajkával dicsőít engem,de szíve távol van tőlem,istenfélelme pedig csupánbetanult emberi parancsolat,
14. azért én úgy bánok majd ezzel a néppel,hogy csodálkozni fog, igen csodálkozni:vége lesz a bölcsek bölcsességének,az értelmesek értelme is kevésnek bizonyul.
15. Jaj azoknak, akik el akarják titkolnitervüket az Úr elől!Sötétben hajtják végre tettüket,mert azt gondolják:Ki láthat meg minket, ki ismerhetne ránk?
16. Micsoda fonákság!Egyenrangú talánaz agyag a fazekassal?Mondhatja-e az alkotás alkotójának:Nem ő alkotott engem?!Mondhatja-e a fazék a fazekasnak:Nem ért a dolgához?!
17. Már csak kevés idő van hátra,és a Libánon kertté válik,a kert pedig erdőnek látszik.
18. Azon a napon a süketek ismeghallják az írás szavait,a vakok szemei pedig látni fognaka homály és sötétség után.
19. Újra örömüket lelikaz alázatosak az Úrban,a legszegényebbek is örvendezni fognakIzráel Szentje előtt,
20. mert vége lesz a zsarnoknak,és elpusztul a csúfolódó!Kiirtják mindazokat,akiknek gonoszságon jár az eszük,
21. akik vétkesnek nyilvánítják az emberta peres ügyekben,és tőrbe ejtik azt, aki meg meri feddniőket a kapuban,és mindenféle ürüggyel megfosztjákjogától az igazat.
22. Ezért így szól Jákób házához az Úr, akimegváltotta Ábrahámot:Nem szégyenül meg többé Jákób,nem sápad el többé az arca,
23. mert ha gyermekei meglátjákkezem munkáját,szentnek vallják nevemet.Szentnek vallják Jákób Szentjét,és rettegnek Izráel Istenétől.
24. A tévelygő lelkek észhez térnek,és a zúgolódók levonják a tanulságot.