4. Mert azt türelmesen elviselitek, ha egy idegen elmegy hozzátok, és mást mond Jézusról, mint amit mi. Készek vagytok arra is, hogy más szellemet, vagy más örömhírt fogadjatok be, mint amelyet már befogadtatok. Akkor talán engem is türelmesen elviselhetnétek!
5. Úgy gondolom, semmivel sem vagyok kisebb azoknál a „híres apostoloknál”!
6. Lehet, hogy nem tudok olyan szépen szónokolni, mint ők, de tudás dolgában nem maradok el tőlük — ezt már minden tekintetben bizonyítottam előttetek.
7. Ingyen hirdettem nektek Isten örömhírét. Megaláztam magam, hogy ti legyetek fontosak. Talán rosszul tettem?!
8. Más helyi gyülekezetektől elfogadtam a pénzbeli támogatást, hogy titeket ingyen szolgálhassalak.
9. Amikor pedig nálatok voltam, és szükségem volt valamire, nem szóltam róla senkinek. A Macedóniából jött testvérek azonban támogattak az adományaikkal. Így nem voltam a terhetekre, de nem is leszek ezután se.
10. Akhája egész tartományában senki nem veheti el tőlem ezt a dicsekedést! Ezt úgy mondom, mint akiben Krisztus igazsága lakik.
11. Mit gondoltok, miért nem akartam elfogadni tőletek semmit? Talán azért, mert nem szeretlek benneteket?! Dehogyis! Isten jól tudja, mennyire szeretlek titeket.
12. De továbbra is ezt fogom tenni, hogy azok az „apostolok” ne dicsekedhessenek. Mert azt akarják elhitetni veletek, hogy az ő munkájuk is ugyanaz, mint a miénk.
13. Ezek hamis apostolok. Becsapják az embereket, és elhitetik velük, hogy ők Krisztus apostolai.
14. De ez nem is csoda, hiszen maga a Sátán is elhiteti az emberekkel, hogy ő a világosság angyala.
15. Nem meglepő tehát, ha a Sátán szolgái olyan álarcot vesznek fel, hogy az igazság szolgáinak látsszanak. Végül azonban megkapják, amit a tetteik szerint megérdemeltek.
Olvassa el a teljes fejezetet Pál Második Levele A Korinthusiakhoz 11