1. Történt, hogy mialatt ő a Genezáret tó partján állott, az Isten igéjét hallgató tömeg hozzányomult.
2. Jézus meglátta, hogy két hajó áll a part mellett, míg halászaik tőlük távolabb mentek, s hálóikat mosogatták.
3. Jézus belépett hát a hajók közül az egyikbe, amely Simoné volt és megkérte, hogy evezzen a földtől kissé beljebb, aztán leült, és a hajóból tanította a tömeget.
4. Mikor megszűnt beszélni, így szólt Simonhoz: „Evezzetek a mélyre, s bocsássátok le hálóitokat fogásra!”
5. „Mester – felelte Simon –, egész éjen át fáradtunk és semmit sem fogtunk, de a te szódra lebocsátom a hálókat.”
6. Mikor megtették, nagy tömeg halat zártak össze, úgyhogy hálóik szakadoztak.
7. Intettek a másik hajóban levő társaiknak, hogy jöjjenek oda, és együtt fogjanak a háló kivonásához. Azok oda is mentek, és mindkét hajót megtöltötték, úgyhogy azok süllyedeztek.
8. Mikor Simon Péter ezt látta, Jézus térdéhez esett, és így szólt: „Eredj el tőlem Uram, én vétkes ember vagyok.”
9. A halfogás miatt ugyanis, melyet tettek, döbbenet ült reá, és az összes vele levőkre,
10. Éppen úgy Zebedeus fiaira, Jakabra és Jánosra is, kik Simonnal társas viszonyban voltak. „Ne félj – szólott azután Jézus Simonhoz. Mostantól kezdve élő embereket fogsz.”
11. Amikor a parthoz vitték a hajókat, mindent elhagytak, s követték őt.
12. Történt, hogy mialatt egyik városban tartózkodott, egy férfi ment hozzá, kit elborított a poklosság. Amikor Jézust meglátta, arcra borult, és úgy könyörgött hozzá: „Uram, hatalmadban áll, hogy ha akarod, megtisztíts engem.”
13. Ő kinyújtotta kezét, megérintette és így szólt: „Akarom. Tisztulj meg!” S a poklosság azonnal elhagyta.
14. Aztán megparancsolta neki, hogy senkinek ne szóljon. – „Hanem eredj el, mutasd meg magadat a papnak és vidd fel tisztulásodért az ajándékot, ahogy Mózes elrendelte, tanúságtételül nekik.”
15. De csak annál jobban szétment a hír felőle, úgyhogy nagy tömeg gyűlt össze, hogy hallgassák, és erőtlenségeikből orvoslást nyerjenek.
16. Ő meg visszavonult a pusztákba és imádkozott.
17. Egyik napon történt, hogy amikor tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek hallgatói között, akik Galilea, Júdea és Jeruzsálem összes falvaiból jöttek. Az Úrnak hatalma volt vele, hogy gyógyítson.
18. Egyszer csak férfiak egy embert hoztak nyugágyon, aki gutaütött volt, igyekeztek bevinni, és eléje helyezni.
19. Mivel azonban a tömeg miatt nem találták a módját, hogy hogyan vigyék be, felhágtak a háztetőre, s a cserepeken keresztül eresztették alá fekhelyével együtt Jézus elé a középre.
20. Mikor ő hitüket meglátta, így szólt: „Ember, vétkeidet megbocsátották.”
21. Az írástudók és farizeusok fontolgatni kezdték: „Ki ez, hogy káromlásokat szól? Kinek van hatalma vétkeket elengedni, ha nem egyedül Istennek?”
22. Jézus, miután fontolgatásaikra rálátott, megszólította őket: „Mit fontolgattok szívetekben?
23. Mi kerül kevesebb fáradtságba: Azt mondani-é, vétkeidet megbocsátották, vagy ezt mondani: Kelj fel és járj?
24. Hogy azonban megtudjátok, hogy az ember Fiának felhatalmazása van arra, hogy a földön vétkeket megbocsásson, – így szólt a gutaütötthöz: Hozzád szólok, kelj fel, fogd fekhelyedet, és eredj haza!”
25. Erre az azonnal a szemük láttára felkelt, felemelte, amin feküdt, és Istent dicsőítve házába ment.
26. Mindannyian önkívületbe jutottak, dicsőítették Istent, és félelemmel telten így szóltak: „Ma hihetetlen dolgot láttunk.”
27. Ezek után kiment, szemügyre vett egy Lévi nevű vámszedőt, amint a vámnál ült, s azt megszólította: „Kövess engem!”
28. Lévi mindent elhagyott, fölkelt és követte őt.
29. Majd nagy vendégséget rendezett neki otthonában. Vámszedőknek és egyebeknek nagy tömege dőlt velük együtt asztalhoz.
30. A farizeusok és írástudóik zúgolódva szóltak tanítványainak: „Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és vétkezőkkel együtt?”
31. Jézus ezt felelte nekik: „Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, csak azoknak, akik rosszul vannak.
32. Nem azért jöttem, hogy igazságosokat, hanem hogy vétkezőket hívjak, hogy más felismerésre térjenek.”
33. Azok meg így szóltak hozzá: „János tanítványai sűrűn böjtölnek, s végeznek könyörgéseket, ugyanúgy a farizeusok tanítványai is, de a tieid esznek és isznak.”
34. Jézus ezt felelte nekik: „Nem kényszeríthetitek a násznépet, hogy azalatt böjtöljenek, amíg a vőlegény velük van.
35. Jöhetnek napok, amikor a vőlegényt elveszik tőlük. Akkor majd, azokban a napokban böjtölni fognak.”
36. Példázatot is mondott nekik arról, hogy: „senki sem told új köpenyből lehasított foltot ócska köpenyhez. S ha mégis megteszi, az újat is széthasítja, s az ócskához mégsem illik az újból vett folt.
37. Új bort sem tölt senki ócska tömlőkbe. S ha mégis, az új bor szétszakítja a tömlőket, maga kiömlik, a tömlők is elvesznek.
38. Hanem új bort új tömlőkbe kell tölteni.
39. Ám senki sem akar újat, ha ót ihatik, mert azt mondja: Jó ízű az ó.”