1. Jézus Szent Szellemmel telten visszatért a Jordántól, s a Szellem negyven napon át űzte őt ide-oda a pusztában.
2. Ezalatt a vádló kísértette. Azokban a napokban semmit sem evett, de amikor azok elteltek, megéhezett.
3. Ekkor a vádló szólott hozzá: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré.”
4. De Jézus ezt felelte neki: „Meg van írva, hogy ne csak kenyérrel éljen az ember.”
5. Erre a vádló a magasba vitte őt fel, és egy szempillantásban megmutatta neki a lakott föld összes királyságát.
6. Majd így szólt hozzá: „Neked adom ezt az egész birodalmat s a királyságok dicsőségét, mert nekem adták azt, és én annak adom, akinek akarom,
7. Ha tehát a földre borulsz előttem, tied lesz az egész.”
8. Megszólalt Jézus: „Meg van írva – mondta neki – Istenedet, az Urat imádd, és csak őt szolgáld.”
9. Elvitte aztán Jeruzsálembe, ott a templom ormára állította, és ezt mondta neki: „Ha Isten Fia vagy, vesd magad innen alá.
10. Hiszen meg van írva: Angyalainak parancsol felőled,
11. hogy megőrizzenek téged, hogy kezükön hordozzanak, hogy valahogy kőbe meg ne üsd lábadat.”
12. Megszólalt Jézus, és ezt felelte neki: „Azt mondják: Ne tedd próbára Istenedet, az Urat!”
13. Ezzel a vádló minden kísértését elvégezte, s egy időre elállott tőle.
14. Jézus aztán a Szellem hatalmával visszatért Galileába. Az egész környéken szétment a híre.
15. Zsinagógáikban tanított, és mindenki dicsőítette.
16. Eljutott Názáretbe is, ahol felnövekedett. Ahogy szokta, szombatnapon bement a zsinagógába. Ott felállt, hogy felolvasson.
17. Ézsaiás próféta tekercsét adták oda neki. Amikor felnyitotta a tekercset, egy helyre bukkant, amelyen ez volt írva:
18. „Az Úrnak Szelleme rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy szegényeknek örömöt hirdessek, Ő küldött, hogy szabadítást hirdessek a foglyoknak, szemük megnyílását a vakoknak, szabadon engedjem a szétzúzott szívűeket,
19. hogy kihirdessem az Úrnak kedves esztendejét.”
20. Erre összegöngyölte a tekercset, odaadta a szolgának és leült. A zsinagógában mindenkinek szeme rá volt szegezve.
21. Ő pedig hozzáfogott a beszédhez. – „Ma a ti fületek hallatára teljesült ez az írás” – mondta nekik.
22. Mindannyian tanúságot tettek felőle és csodálták szavait, melyek kedvesen ömlöttek szájából. „Úgy-e hogy a József fia ő?” – szóltak.
23. De ő így szólt hozzájuk: „Bizonyára azt a példázatot mondjátok nekem: Orvos magadat gyógyítsd meg! Mindazt, amit hallottunk, hogy Kapernaumban tettél, tedd meg itt is a saját hazádban.”
24. Ám ő így szólott: „Bizony, azt mondom nektek: Egy próféta sem kedves a maga hazájában.
25. Az igazságot mondom nektek: Izráelben sok özvegyasszony volt Illés napjaiban, mikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, s amikor az egész földön nagy éhínség támadt,
26. de közölök egyhez sem küldték Illést, csak a szidoni Szareptába, ahhoz az özvegyasszonyhoz.
27. Elizeus próféta idejében is sok poklos volt Izráelben, mégsem tisztult meg senki közülük, csak a szír Námán.”
28. Mikor ezeket hallották, a zsinagógában mindenkit indulat töltött meg.
29. Rátámadtak, kivetették a városból, kiűzték annak a hegynek a meredélyére, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák,
30. de általment közöttük és eltávozott.
31. Lement onnan egy galileai városba, Kapernaumba. Szombaton tanította őket,
32. és azok megdöbbentek tanításán, mert hatalommal szólt.
33. Volt a zsinagógában egy ember, kiben tisztátalan ördögi szellem volt, s ez nagy hangon felkiáltott:
34. „Hah! Mi dolgunk egymással, názáreti Jézus? Elveszíteni jöttél minket? Tudom, hogy ki vagy! Istennek a Szentje!”
35. Jézus megdorgálta: „Némulj el és menj ki belőle!” Erre az ördögi szellem a középre dobta azt, s kiment belőle anélkül, hogy kárt tett volna benne.
36. Mindenkire nagy döbbenet ült, és arról beszéltek egymás között: „Micsoda szó ez! Joggal és hatalommal rendelkezik a tisztátalan szellemeken, és azok ki is mennek.”
37. Szétment hát a hír felőle annak a vidéknek minden helyére.
38. Miután fölkelt, elment a zsinagógából a Simon házába. A Simon napát éppen erős láz szorongatta. Megkérték őt miatta,
39. mire ő hozzálépett, föléje hajolt, és megdorgálta a hideglelést, úgyhogy a betegség elhagyta az asszonyt, ki is azonnal felkelt, és felszolgált nekik.
40. Mikor a nap leszállott, mindazok, akiknek sok minden betegségtől elgyengült hozzátartozóik voltak, hozzávitték azokat, s ő minden egyesükre kezét vetette, és meggyógyította őket.
41. Sokakból ördögi szellemek mentek ki, akik így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia!” Ő azonban megdorgálta és nem hagyta szólani őket, tudták ugyanis, hogy ő a Krisztus.
42. Mikor kinappalodott, elhagyta a várost, és egy puszta helyre ment. A tömegek keresték, és eljutottak hozzá. Tartóztatták őt, hogy ne utazzék el tőlük.
43. De ő ezt mondta nekik: „Más városokban is kell hirdetnem az Isten királyságának örömhírét, mert evégre küldöttek.”
44. S Júda zsinagógáiban hirdette az igét.