1. Abban az időben érkeztek oda némelyek, hogy hírt hozzanak neki azok felől a galileaiak felől, akiknek vérét Pilátus áldozataikkal elegyítette.
2. „Úgy gondoljátok – szólította meg őket –, hogy ama galileaiak az összes galileabelieknél vétkesebbek voltak, mert ezeket szenvedték?
3. Nem voltak. Sőt azt mondom nektek, hogy ha más felismerésre meg nem tértek, ti is hasonlóképpen elvesztek.
4. Vagy arról a tizennyolcról, kikre Siloámnál a torony ráesett és megölte őket, azt gondoljátok, hogy őket több vétek adóssága nyomta, mint az összes Jeruzsálemben lakókat?
5. Nem nyomta. Azt mondom nektek, hogy ha más felismerésre nem tértek, mindannyian hasonlóképpen elvesztek.”
6. Majd ezt a példázatot mondta el: „Egy embernek a szőlőjébe ültetve volt egy fügefája. Elment, kereste a gyümölcsöt rajta, de nem találta.
7. Megmondta hát a vincellérnek: Már három éve járok s keresek gyümölcsöt ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki hát, minek foglalja hiába a földet.
8. De az így felelt neki: Uram, hagyd meg még ez évre, amíg körülkapálom, trágyával megszórom,
9. hátha jövőre gyümölcsöt terem. Ha azután nem terem, vágasd ki.”
10. Az egyik zsinagógában szombatnapon tanított.
11. Volt ott egy asszony, akin tizennyolc esztendő óta erőtlenség szelleme ült, össze volt görnyedve, egyáltalában nem tudott felegyenesedni.
12. Mikor Jézus meglátta őt, magához szólította, s ezt mondta neki: „Asszony, szabad vagy erőtlenségedtől.”
13. Ezzel rávetette kezét. Az azonnal felegyenesedett, és dicsőítette az Istent.
14. Ekkor bosszankodván azon, hogy Jézus szombaton beteget gyógyított, megszólalt a zsinagógafő.” Hat nap van arra, hogy dolgozzatok – mondotta a tömegnek –, azokon jöjjetek orvoslásra és ne szombatnapon.”
15. De megszólalt az Úr: „Képmutatók – mondotta nekik –, közületek bárki eloldja úgy-e ökrét vagy szamarát a jászoltól szombaton is, és elvezeti, hogy megitassa?
16. Ábrahámnak ezt a leányát azonban, akit a sátán immár tizennyolc esztendő óta megkötözött, nem szabad szombatnapon feloldani bilincsétől?”
17. Az, amit mondott, megszégyenítette mindazokat, akik vele szembeszegültek, az egész tömeg ellenben örvendett mindazoknak a dicsőséges tetteknek, melyeket ő véghezvitt.
18. Ezt követőleg így szólt: „Mihez hasonló az Isten királysága? Mivel is vessem össze?
19. Hasonló a mustármaghoz, amelyet egy ember a kertjében elvetett. A mustár felnőtt és fává lett, az ég madarai pedig fészket raktak ágai közé.”
20. Majd újra szólott: „Mihez hasonlítsam az Isten királyságát?
21. Kovászhoz hasonló, melyet egy asszony három mérce finom liszt közé rejtett, várva, míg az egész megkel.”
22. Városokon és falvakon utazott által, közben tanított, és folytatta útját Jeruzsálembe.
23. Valaki megkérdezte tőle: „Uram, kevesen menekülnek-e meg?” Így felelt nekik:
24. „Küzdjetek azért, hogy a szűk kapun bemehessetek, mert azt mondom nektek, hogy sokan igyekeznek majd bemenni, de nem lesz rá erejük.
25. Annakutána, hogy a gazda felkél és becsukja az ajtót, ti kinn fogtok állani és kopogtattok az ajtón, s azt mondjátok majd: Uram, nyiss meg nekünk! De ő ezt fogja mondani nektek: Nem ismerlek titeket, nem tudom, honnan valók vagytok.
26. Ti majd ilyen beszédbe fogtok akkor: Hiszen előtted ettünk és ittunk, és a mi piacainkon tanítottál.
27. Arra ő ezt mondja majd nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok. Távozzatok tőlem mind, kik hamisságot cselekedtek.
28. Majd lesz ott sírás és fogcsikorgatás, ha az Isten királyságában meglátjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákobot, meg valamennyi prófétát, magatokat pedig kívülre vetve.
29. Meg fognak majd érkezni napkeletről, napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz fognak telepedni az Isten királyságában.
30. Lám, vannak utolsók, akik elsőkké lesznek és vannak elsők, akik utolsókká lesznek.”
31. Abban az órában hozzáment néhány farizeus és ezt mondta neki: „Utazzál el, menj el innen, mert Heródes meg akar téged ölni.”
32. „Menjetek – mondta nekik –, mondjátok meg annak a rókának: Íme ma és holnap ördögi szellemeket űzök, és gyógyításokat végzek, harmadnapon elérkezem a véghez.
33. Ennek ellenére ma, holnap és azután utaznom kell, mert nem engedhető meg, hogy a próféta máshol vesszen el, mint Jeruzsálemben.
34. Jeruzsálem, Jeruzsálem, ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldenek, hányszor akartalak magamnál egybegyűjteni, mint tyúk szokta csibéit szárnya alá gyűjteni, de ti nem akartátok.
35. Íme, puszta lesz házatok. De azt mondom nektek, hogy nem láttok addig engem, amíg el nem jön az idő, amelyben ezt mondjátok: Áldott legyen, aki az Úr nevében jön.”