1. Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
2. Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
3. A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
4. Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
5. A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
6. Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
7. És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
8. Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
9. A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
10. A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
11. Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
12. Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
13. Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
14. Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
15. Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
16. Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
17. Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
18. Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
19. Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
20. Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
21. Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
22. De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
23. És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.