fejezetek

  1. 1
  2. 2
  3. 3
  4. 4
  5. 5
  6. 6
  7. 7
  8. 8
  9. 9
  10. 10
  11. 11
  12. 12
  13. 13
  14. 14
  15. 15
  16. 16
  17. 17
  18. 18
  19. 19
  20. 20
  21. 21
  22. 22
  23. 23
  24. 24
  25. 25
  26. 26
  27. 27
  28. 28
  29. 29
  30. 30
  31. 31
  32. 32
  33. 33
  34. 34
  35. 35
  36. 36
  37. 37
  38. 38
  39. 39
  40. 40
  41. 41
  42. 42
  43. 43
  44. 44
  45. 45
  46. 46
  47. 47
  48. 48
  49. 49
  50. 50
  51. 51
  52. 52
  53. 53
  54. 54
  55. 55
  56. 56
  57. 57
  58. 58
  59. 59
  60. 60
  61. 61
  62. 62
  63. 63
  64. 64
  65. 65
  66. 66
  67. 67
  68. 68
  69. 69
  70. 70
  71. 71
  72. 72
  73. 73
  74. 74
  75. 75
  76. 76
  77. 77
  78. 78
  79. 79
  80. 80
  81. 81
  82. 82
  83. 83
  84. 84
  85. 85
  86. 86
  87. 87
  88. 88
  89. 89
  90. 90
  91. 91
  92. 92
  93. 93
  94. 94
  95. 95
  96. 96
  97. 97
  98. 98
  99. 99
  100. 100
  101. 101
  102. 102
  103. 103
  104. 104
  105. 105
  106. 106
  107. 107
  108. 108
  109. 109
  110. 110
  111. 111
  112. 112
  113. 113
  114. 114
  115. 115
  116. 116
  117. 117
  118. 118
  119. 119
  120. 120
  121. 121
  122. 122
  123. 123
  124. 124
  125. 125
  126. 126
  127. 127
  128. 128
  129. 129
  130. 130
  131. 131
  132. 132
  133. 133
  134. 134
  135. 135
  136. 136
  137. 137
  138. 138
  139. 139
  140. 140
  141. 141
  142. 142
  143. 143
  144. 144
  145. 145
  146. 146
  147. 147
  148. 148
  149. 149
  150. 150

Ószövetség

Újszövetség

Zsoltárok 73 Karoli Biblia 1908 (HUNK)

HARMADIK KÖNYV

A kegyes ember megütközése és vigasztalódása a hitetlenek szerencséje miatt

1. Aszáf zsoltára.Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.

2. De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.

3. Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.

4. Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.

5. A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.

6. Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.

7. A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.

8. Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.

9. Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.

10. Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;

11. És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?

12. Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!

13. Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;

14. Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!

15. Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.

16. Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.

17. Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.

18. Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.

19. Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.

20. Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.

21. Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:

22. Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.

23. De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.

24. Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.

25. Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!

26. Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!

27. Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.

28. De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.