fejezetek

  1. 1
  2. 2
  3. 3
  4. 4
  5. 5
  6. 6
  7. 7
  8. 8
  9. 9
  10. 10
  11. 11
  12. 12
  13. 13
  14. 14
  15. 15
  16. 16
  17. 17
  18. 18
  19. 19
  20. 20
  21. 21
  22. 22
  23. 23
  24. 24
  25. 25
  26. 26
  27. 27
  28. 28
  29. 29
  30. 30
  31. 31
  32. 32
  33. 33
  34. 34
  35. 35
  36. 36
  37. 37
  38. 38
  39. 39
  40. 40
  41. 41
  42. 42
  43. 43
  44. 44
  45. 45
  46. 46
  47. 47
  48. 48
  49. 49
  50. 50
  51. 51
  52. 52
  53. 53
  54. 54
  55. 55
  56. 56
  57. 57
  58. 58
  59. 59
  60. 60
  61. 61
  62. 62
  63. 63
  64. 64
  65. 65
  66. 66
  67. 67
  68. 68
  69. 69
  70. 70
  71. 71
  72. 72
  73. 73
  74. 74
  75. 75
  76. 76
  77. 77
  78. 78
  79. 79
  80. 80
  81. 81
  82. 82
  83. 83
  84. 84
  85. 85
  86. 86
  87. 87
  88. 88
  89. 89
  90. 90
  91. 91
  92. 92
  93. 93
  94. 94
  95. 95
  96. 96
  97. 97
  98. 98
  99. 99
  100. 100
  101. 101
  102. 102
  103. 103
  104. 104
  105. 105
  106. 106
  107. 107
  108. 108
  109. 109
  110. 110
  111. 111
  112. 112
  113. 113
  114. 114
  115. 115
  116. 116
  117. 117
  118. 118
  119. 119
  120. 120
  121. 121
  122. 122
  123. 123
  124. 124
  125. 125
  126. 126
  127. 127
  128. 128
  129. 129
  130. 130
  131. 131
  132. 132
  133. 133
  134. 134
  135. 135
  136. 136
  137. 137
  138. 138
  139. 139
  140. 140
  141. 141
  142. 142
  143. 143
  144. 144
  145. 145
  146. 146
  147. 147
  148. 148
  149. 149
  150. 150

Ószövetség

Újszövetség

Zsoltárok 74 Karoli Biblia 1908 (HUNK)

Az Isten házának pusztulásáról panaszkodván, segítséget kér

1. Aszáf tanítása.Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?

2. Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!

3. Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!

4. Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.

5. Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.

6. Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.

7. Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.

8. Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.

9. Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?

10. Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?

11. Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!

12. Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.

13. Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.

14. Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.

15. Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.

16. Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.

17. Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.

18. Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.

19. Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!

20. Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.

21. A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.

22. Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!

23. Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!