fejezetek

  1. 1
  2. 2
  3. 3
  4. 4
  5. 5
  6. 6
  7. 7
  8. 8
  9. 9
  10. 10
  11. 11
  12. 12
  13. 13
  14. 14
  15. 15
  16. 16
  17. 17
  18. 18
  19. 19
  20. 20
  21. 21
  22. 22
  23. 23
  24. 24
  25. 25
  26. 26
  27. 27
  28. 28
  29. 29
  30. 30
  31. 31
  32. 32
  33. 33
  34. 34
  35. 35
  36. 36
  37. 37
  38. 38
  39. 39
  40. 40
  41. 41
  42. 42
  43. 43
  44. 44
  45. 45
  46. 46
  47. 47
  48. 48
  49. 49
  50. 50
  51. 51
  52. 52
  53. 53
  54. 54
  55. 55
  56. 56
  57. 57
  58. 58
  59. 59
  60. 60
  61. 61
  62. 62
  63. 63
  64. 64
  65. 65
  66. 66
  67. 67
  68. 68
  69. 69
  70. 70
  71. 71
  72. 72
  73. 73
  74. 74
  75. 75
  76. 76
  77. 77
  78. 78
  79. 79
  80. 80
  81. 81
  82. 82
  83. 83
  84. 84
  85. 85
  86. 86
  87. 87
  88. 88
  89. 89
  90. 90
  91. 91
  92. 92
  93. 93
  94. 94
  95. 95
  96. 96
  97. 97
  98. 98
  99. 99
  100. 100
  101. 101
  102. 102
  103. 103
  104. 104
  105. 105
  106. 106
  107. 107
  108. 108
  109. 109
  110. 110
  111. 111
  112. 112
  113. 113
  114. 114
  115. 115
  116. 116
  117. 117
  118. 118
  119. 119
  120. 120
  121. 121
  122. 122
  123. 123
  124. 124
  125. 125
  126. 126
  127. 127
  128. 128
  129. 129
  130. 130
  131. 131
  132. 132
  133. 133
  134. 134
  135. 135
  136. 136
  137. 137
  138. 138
  139. 139
  140. 140
  141. 141
  142. 142
  143. 143
  144. 144
  145. 145
  146. 146
  147. 147
  148. 148
  149. 149
  150. 150

Ószövetség

Újszövetség

Zsoltárok 116 Karoli Biblia 1908 (HUNK)

Hála és fogadástétel nagy veszélyből lett szabadulásért

1. Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.

2. Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.

3. Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.

4. És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!

5. Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.

6. Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.

7. Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.

8. Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól és lábamat az eséstől:

9. Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.

10. Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék.

11. Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.

12. Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?

13. A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.

14. Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.

15. Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.

16. Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.

17. Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.

18. Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt,

19. Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!