1. Hadd mondjam el nektek, milyen kegyelmet adott Isten a Macedóniában élő helyi gyülekezeteknek.
2. Ezek a testvéreink nagyon szegények, sok szenvedést és megpróbáltatást kellett elviselniük. Ennek ellenére olyan nagy öröm lakik bennük, hogy bőségesen adakoztak másoknak.
3. Elmondhatom, hogy annyit adtak, amennyit csak tudtak. Sőt, talán még annál is többet! Mindezt pedig önként tették, senki sem mondta nekik.
4. Újra meg újra könyörögve kérték, hogy adakozásukkal Isten népét szolgálhassák.
5. De nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem még annál is többet: először önmagukat adták oda az Úrnak, azután nekünk is, azután adták az ajándékaikat. Ez az, amit Isten akar!
6. Ezért kértük meg Tituszt, hogy fejezze be köztetek az isteni kegyelemnek ezt a munkáját: az adományok gyűjtését. Hiszen ő volt az, aki ezt elkezdte.
7. Minden dologban meggazdagodtatok: hitben, beszédben, tudásban, mindenféle igyekezetben, és a szeretetben, amelyet tőlünk tanultatok. Most hát legyetek bőkezűek az adakozásban is!
8. Nem parancsként mondom, hogy adakozzatok, de szeretném kipróbálni, hogy igazi szeretet van-e bennetek. Ezért mondtam el nektek, hogy mások milyen bőségesen adakoznak.
9. Mert tudjátok, hogy Urunk, Jézus Krisztus mennyire gazdag volt, mégis teljesen szegénnyé lett értetek. Ezzel mutatta meg, mennyire szeret benneteket. Az ő szegénysége által gazdagodtatok meg.
10-11. Hadd adjak nektek tanácsot. Tavaly ti voltatok az elsők, akik adni akartak — és adtatok is. Most pedig jó lenne, ha befejeznétek, amit tavaly elkezdtetek. Ne csak a jó szándék legyen bennetek, hanem tegyétek is meg, amit elhatároztatok! Tehát gyűjtsétek össze, amit adni akartok — mindenki annak megfelelően, amennyi pénze van.
12. Mert ha valóban adni akartok, akkor ajándékotok kedves és elfogadható lesz. Mégpedig ahhoz mérten lesz kedves, amitek van. Hiszen senkitől nem kérnek többet, mint amit képes adni.
Olvassa el a teljes fejezetet Pál Második Levele A Korinthusiakhoz 8