11. Az a régi elmúlt, mégis dicsőséges volt. Mennyivel dicsőségesebb tehát az, ami örökké megmarad!
12. Mivel mi ebben reménykedünk, teljesen nyíltan és félelem nélkül beszélünk.
13. Nem olyanok vagyunk, mint Mózes, aki eltakarta az arcát, hogy Izráel népe ne láthassa. Nem akarta, hogy lássák, amikor az arcán ragyogó dicsőség elhalványul, és végleg eltűnik.
14. Izráel népének gondolkodásmódja valóban elsötétült, ezért nem értenek meg sok mindent. Ráborult az a bizonyos „takaró” a szívükre, és ott is maradt mind a mai napig. Ezért nem értik meg a zsidók az Írást, amikor olvassák. Nem is csoda, hiszen az a „takaró” csak akkor tűnik el, ha az Úrhoz fordulnak.
15. Igen, mindmáig, amikor csak a zsidók Mózes Törvényét olvassák, ez a „takaró” fedi be a szívüket, hogy ne érthessék meg.
16. De amikor valaki megváltozik, és az Úrhoz fordul, az a „takaró” eltűnik.
17. Az Úr a Szellem. Ahol pedig az Úr Szelleme, ott szabadság van.
18. A mi arcunk azonban nincsen eltakarva. Ezért állandóan az Úr dicsőségét tükrözzük vissza. Eközben pedig fokozatosan átváltozunk, és egyre jobban hasonlítunk őhozzá. Igen, a dicsőségnek egyre magasabb szintjére jutunk, mert ezt az Úr viszi véghez, aki maga a Szellem.
Olvassa el a teljes fejezetet Pál Második Levele A Korinthusiakhoz 3