16. Mert ha mindenkinek elmondom az örömhírt, azzal nincs mit dicsekednem. Hiszen számomra ez kötelesség. Jaj lenne nekem, ha nem végezném ezt a munkát!
17. Ha a magam jószántából tenném, jutalmat érdemelnék. De nincs más választásom: köteles vagyok mindenkinek elmondani az örömhírt, hiszen ezzel vagyok megbízva.
18. Így tehát, mi az én jutalmam? Az, hogy mindezt ingyen teszem! Nem élek azzal a jogommal, hogy fizetést kérhetnék érte. Pedig erre jogom lenne az örömhír szerint!
19. Bár én minden embertől független vagyok, mégis mindenki szolgájává tettem magamat, hogy közülük a többséget megnyerjem.
20. A zsidóknak olyanná lettem, mint egy zsidó, hogy zsidókat nyerjek meg. A Mózesi Törvény alatt élő embereknek olyanná lettem, mint egy Törvény alatt élő, hogy megnyerjem a Törvény alatt élőket. Pedig én magam nem élek a Törvény uralma alatt.
21. A Törvény nélkül élőknek pedig olyanná lettem, mint egy Törvény nélkül élő, hogy megnyerjem őket is. Bár Isten törvényét egyáltalán nem utasítom el, hanem Krisztus törvénye szerint élek.
22. A gyengéknek olyanná lettem, mint aki gyenge, hogy megnyerjem a gyengéket. Mindenkinek mindenné lettem, hogy minden lehetséges módon megmentsek közülük néhányat.
23. Mindezt az örömhírért teszem, hogy részt vegyek az örömhír ügyében és áldásaiban.
24. Ugye tudjátok, hogy a versenypályán sok versenyző fut, de csak egyikük lesz a győztes, és ő kapja a díjat? Úgy fussatok, hogy győztesek legyetek!
25. Minden sportoló, aki a versenyre készül, nagy önuralommal végzi az edzéseket, és minden tekintetben fegyelmezetten él. Azért teszi ezt, hogy megnyerje a versenyt, és megkapja a győztesnek járó babér-koszorút. Ez azonban egy idő múlva elszárad és elpusztul. Mi olyan jutalmat fogunk kapni, amely örökké megmarad.
Olvassa el a teljes fejezetet Pál Első Levele A Korinthusiakhoz 9