9. Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között. Sőt, nem is vagyok méltó, hogy apostolnak nevezzenek, mert üldöztem Isten Eklézsiáját.
10. Isten kegyelme által mégis azzá lettem, aki vagyok. Elmondhatom, hogy irántam való kegyelmét nem vesztegettem hiába, sőt, sokkal többet dolgoztam, mint a többi apostolok. Valójában nem is én tettem mindezt, hanem Istennek velem lévő kegyelme.
11. De nem is az a fontos, hogy tőlem, vagy más apostoloktól hallottátok az örömhírt — hiszen mindannyian ugyanazt az örömhírt mondjuk — és ez az, amelyet hittel befogadtatok.
12. Krisztust úgy mutattuk be nektek, mint aki feltámadt a halottak közül. Akkor hogyan mondhatják közületek néhányan, hogy a halottak soha nem fognak feltámadni?!
13. Hiszen ha a halottak valóban nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt volna fel.
14. De ha Krisztus valóban nem támadt volna fel, akkor nincs semmi értelme annak az üzenetnek sem, amelyet nektek mondtunk. Sőt, akkor a ti hiteteknek se lenne semmi értelme!
15. Ráadásul, Istennel kapcsolatban is hazudtunk volna. Miért? Mert azt mondtuk, hogy feltámasztotta Krisztust. Pedig, ha úgy van, ahogy egyesek mondják, hogy a halottak soha nem támadnak fel, akkor mi is hazugok lennénk.
16. Mert ha a halottak tényleg soha nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel.
17. Ha pedig Krisztus valóban nem támadt fel, akkor semmit sem ér a hitetek, és még mindig a bűneitekben éltek.
18. Ezen felül még azok a testvérek is végleg elvesztek volna, akik eddig a Krisztusban való hitben haltak meg.
19. Ha Krisztusban való reménységünk csak erre a földi életre volna érvényes, akkor minden embernél szánalmasabbak lennénk!
20. De az igazság az, hogy Krisztus valóban feltámadt a halottak közül! Ő támadt fel legelőször azok közül, akik hitben haltak meg.
21. A halál annak következtében éri el az embereket, amit egy ember tett. De a halottak feltámadása is egy emberen keresztül fog történni.
Olvassa el a teljes fejezetet Pál Első Levele A Korinthusiakhoz 15