1. Emlékeztetlek benneteket testvéreim arra az örömhírre, amelyet tőlem hallottatok, és amelyet el is fogadtatok. Ez lett a hitetek alapja,
2. és ezáltal fogtok megmenekülni. De csak akkor, ha hűségesek maradtok az üzenethez, amelyet tőlem hallottatok. Ha nem, akkor hiába lettetek hívőkké.
3. Elsősorban azt az üzenetet adtam át nektek, amelyet én is kaptam. Elmondtam nektek a legfontosabbat: hogy Krisztus a mi bűneink miatt halt meg — pontosan úgy, ahogy az Írás mondja.
4. Miután Krisztus meghalt, eltemették, de a harmadik napon feltámadt — pontosan úgy, ahogy az Írás előre megmondta.
5. Feltámadása után láthatóan megjelent Kéfásnak, azután a tizenkét apostolnak,
6. azután egy alkalommal több, mint ötszáz testvér szeme láttára, amikor ők együtt voltak. Közülük a legtöbben még most is élnek, bár néhányan már meghaltak.
7. Megjelent Jakabnak is, majd ismét az apostoloknak.
8. Végül nekem is láthatóan megjelent Jézus — nekem, aki olyan vagyok, mint a túl későn született gyermek.
9. Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között. Sőt, nem is vagyok méltó, hogy apostolnak nevezzenek, mert üldöztem Isten Eklézsiáját.
10. Isten kegyelme által mégis azzá lettem, aki vagyok. Elmondhatom, hogy irántam való kegyelmét nem vesztegettem hiába, sőt, sokkal többet dolgoztam, mint a többi apostolok. Valójában nem is én tettem mindezt, hanem Istennek velem lévő kegyelme.
11. De nem is az a fontos, hogy tőlem, vagy más apostoloktól hallottátok az örömhírt — hiszen mindannyian ugyanazt az örömhírt mondjuk — és ez az, amelyet hittel befogadtatok.
12. Krisztust úgy mutattuk be nektek, mint aki feltámadt a halottak közül. Akkor hogyan mondhatják közületek néhányan, hogy a halottak soha nem fognak feltámadni?!
13. Hiszen ha a halottak valóban nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt volna fel.
14. De ha Krisztus valóban nem támadt volna fel, akkor nincs semmi értelme annak az üzenetnek sem, amelyet nektek mondtunk. Sőt, akkor a ti hiteteknek se lenne semmi értelme!
15. Ráadásul, Istennel kapcsolatban is hazudtunk volna. Miért? Mert azt mondtuk, hogy feltámasztotta Krisztust. Pedig, ha úgy van, ahogy egyesek mondják, hogy a halottak soha nem támadnak fel, akkor mi is hazugok lennénk.
16. Mert ha a halottak tényleg soha nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel.
17. Ha pedig Krisztus valóban nem támadt fel, akkor semmit sem ér a hitetek, és még mindig a bűneitekben éltek.
18. Ezen felül még azok a testvérek is végleg elvesztek volna, akik eddig a Krisztusban való hitben haltak meg.
19. Ha Krisztusban való reménységünk csak erre a földi életre volna érvényes, akkor minden embernél szánalmasabbak lennénk!
20. De az igazság az, hogy Krisztus valóban feltámadt a halottak közül! Ő támadt fel legelőször azok közül, akik hitben haltak meg.
21. A halál annak következtében éri el az embereket, amit egy ember tett. De a halottak feltámadása is egy emberen keresztül fog történni.
22. Mert ahogyan Ádám után minden ember meghal annak következtében, amit Ádám tett — ugyanúgy Krisztus által is minden ember fel fog támadni, annak következtében, amit Krisztus tett.
23. Mindenki a maga idejében támad fel. Legelsőként Krisztus, azután az ő visszajövetelekor következnek azok, akik hozzá tartoznak.
24. Végül a befejezés, amikor Krisztus minden más uralkodót megfoszt a hatalmától: mindenkit, akinek hatalma és ereje van, és véget vet az uralmuknak. Azután átadja az uralmat az Atya-Istennek.
25. Mert Krisztusnak addig kell uralkodnia, amíg az Atya-Isten az összes ellenségét Krisztus uralma alá nem kényszeríti.
26. A Halál lesz az utolsó ellenség, aki erre a sorsra jut.
27. Mert az Írás azt mondja: „Isten mindent az ő lába alá vetett”. Amikor azt mondja, hogy „mindent a lába alá vetett”, ez természetesen azt jelenti, hogy az Atya-Isten kivételével. Hiszen az Atya-Isten maga viszi ezt véghez!
28. Amikor már minden és mindenki Krisztus uralma alatt lesz, akkor maga a Fiú is aláveti magát az Atya-Isten uralmának. Igen, az Atya mindent a Fiú uralma alá helyez. Végül pedig a Fiú is aláveti magát az Atyának — így azután az Atya-Isten tökéletesen uralkodni fog minden és mindenki felett.
29. Egyébként pedig, mit tesznek azok, akik a halottakért merítkeznek be? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, akkor ezek az emberek miért merítkeztek be értük?
30. Mi is miért nézünk szembe állandóan a veszélyekkel?
31. Naponta halálos veszélyben élek, és kész vagyok a halálra. Testvéreim, ez olyan igaz, mint a veletek való dicsekvésem Urunk, a Krisztus Jézus által.
32. Ha csak emberi módon küzdöttem volna a „vadállatokkal” Efezusban, annak mi értelme lett volna? Ha a halottak soha nem támadnak fel, akkor igaza van annak, aki azt mondja: „Együnk, igyunk, mert holnap úgyis meghalunk!”
33. Ne engedjétek magatokat becsapni! „A rossz társaság elrontja a jellemes embert is!”
34. Térjetek végre észre, és ne vétkezzetek többé! Mert vannak közöttetek, akik nem is ismerik Istent igazán — azért mondom ezt, hogy elszégyelljék magukat!
35. De azt kérdezhetné valaki: „Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jönnek vissza az életbe?”
36. Ezek ostoba kérdések! Gondolj arra, mikor elveted a vetőmagot: csak akkor fog kihajtani, ha előbb már „meghalt” a földben.
37. Az a mag, amelyet elvetsz, nem is hasonlít a kifejlett növényre, például búzára, vagy valamilyen más növényre.
38. Isten azonban felnöveszti, és arra a mintára formálja, amelyet annak a bizonyos növénynek tervezett. Minden egyes fajnak a saját alakját adja.
39. Az élőlények különböző csoportjainak a teste és formája is különböző. Más az emberi test, más a négylábú állatok teste, megint más a madaraké, vagy a halaké.
40. Az égitestek pedig egészen mások, mint a földi élőlények. Bizony, nagy különbség van az égitestek szépsége és a földi élőlények szépsége között!
41. Még az égitestek sem egyformák: más a Nap ragyogása, más a Hold fényessége, megint másféle a csillagok fénye. Sőt, még a csillagok fénye sem egyforma!
42. Így van ez a halottak feltámadásával is. Az emberi test, amelyet „elvetünk” a földbe, romlandó, és el is pusztul. Az a test viszont, amely feltámad, nem romlik meg soha: elpusztíthatatlan!
43. Amikor eltemetjük a holttestet, az egyáltalán nem szép látvány. De mikor feltámad, dicsőséges lesz! Amikor eltemetjük, semmi erő nincs benne már. De mikor majd feltámad, telve lesz erővel!
44. Amikor eltemetjük, közönséges emberi testet temetünk el. De mikor feltámad, az már szellemi test lesz!Igen, ahogyan van hús-vér emberi test, van szellemi test is.
45. Erről beszél az Írás: „Az első ember, Ádám, élő lélekké lett”. Az „utolsó Ádám” azonban életet adó szellem.
46. De nem ez a szellemi ember jött először, hanem a lelki, vagyis a természetes ember. Csak azután jött a szellemi ember.
47. Az első ember a földből származik, hiszen Isten a földből formálta. A második ember a Mennyből jött.
48. Amilyen volt az első, a földből való ember, olyanok a többi földi emberek is. Viszont, amilyen az a Mennyből való ember, olyanok azok is, akik szintén a Mennyből származnak.
49. Ahogyan hasonlítunk az első földi emberre, úgy fogunk hasonlítani arra a mennyei emberre is.
50. Ezt azért mondom, testvéreim, mert ezzel a földi hús-vér testünkkel nem vehetünk részt Isten Királyságában. Hiszen az, ami el fog pusztulni, nem vehet részt abban, ami örökkévaló.
51. De figyeljetek, elárulok nektek egy titkot: nem mindannyian fogunk meghalni, de mindannyian át fogunk változni!
52. Ez nagyon hirtelen fog történni, egy szempillantás alatt, az utolsó trombita hangjára. Felhangzik a trombitaszó, és azok, akik hitben haltak meg, feltámadnak a romlástól mentes örök életre. Mi pedig, akik akkor még élünk, át fogunk változni.
53. Ez a mostani testünk romlandó, ezért feltétlenül szükséges, hogy átváltozzon olyan testté, amely már mentes a romlástól. Mostani testünk halandó, ezért át kell változzon halhatatlan testté.
54. Amikor ez majd megtörténik: a romlandó és halandó test átváltozik romlástól mentes és halhatatlan testté, akkor teljesedik be, amit az Írás mond:„A halál teljes és végleges vereséget szenvedett” Ézs 25:8
55. „Halál, hová lett győzelmed?!Halál, hová lett a fegyvered?!” Hós 13:14
56. Ugyanis a halál fegyvere a bűn, a bűn erejét pedig a Törvény adja.
57. De hálát adunk Istennek, hogy Urunk, Jézus Krisztus által győztesekké tesz bennünket!
58. Mivel ez így van, kedves testvéreim, legyetek szilárdak, hogy senki ne tudjon kimozdítani benneteket a helyetekről! Mindig teljes erővel és odaadással végezzétek az Úr munkáját! Hiszen jól tudjátok, hogy ez a munka nem céltalan és nem eredménytelen.