22. Vagy magunkra akarjuk haragítani az Urat? Erősebbek vagyunk, mint ő?
23. „Minden megengedhető” — mondjátok. „Igaz, de nem minden használ” — válaszolom erre. Igen, mindent szabad, de nem minden szolgál a többiek javára!
24. Ne a saját érdekeiteket tartsátok szem előtt! Inkább egymásnak segítsetek, és a másik javát keressétek!
25. Minden fajta húst megehettek, amelyet a boltokban árulnak. Ne kérdezzétek, honnan származik! Nyugodtan megehetitek, nem kell aggódnotok,
26. mert „az Úré az egész Föld és minden, ami rajta van.”
27. Ha tehát egy hitetlen ember vendégségbe hív benneteket, és el akartok hozzá menni, mindent megehettek, amivel megkínál. Ne kérdezzétek, honnan származik, és ne aggódjatok amiatt, hogy szabad-e megennetek.
28. De ha valaki azt mondja a vendégségben: „Ezt az ételt valamilyen bálványnak, vagyis hamis istennek áldozták”, akkor ne egyetek belőle! Miért ne? Hogy ne okozzatok kárt annak a hitében, aki figyelmeztetett erre. Hiszen az az ember úgy gondolhatja, hogy az ilyen ételt nem szabad megenni.
29. Nem arról beszélek, hogy te mit tartasz jónak, vagy rossznak, hanem arról, hogy az a másik ember rossznak tartja, ha mégis megeszed. Csak emiatt mondom, hogy ne edd meg. Mert egyébként nem kellene törődni vele, hogy az a másik mit gondol.
30. Hiszen én mindig hálát adok Istennek, amikor eszem. Ha pedig hálaadással eszem valamit, akkor ne hibáztasson érte senki!
31. Tehát akár esztek, akár isztok, vagy bármit tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!
32. De ne tegyetek semmi olyat, ami akár a zsidókat, akár a nem zsidókat, vagy az Isten eklézsiáját bűnre vinné!
Olvassa el a teljes fejezetet Pál Első Levele A Korinthusiakhoz 10