15. Úgy szólok hozzátok, mint értelmes emberekhez, gondoljátok meg jól, amit mondok!
16. Az „áldás-pohár”, amelynél áldást mondunk, vajon nem azt jelenti-e, hogy közösségben vagyunk Krisztussal és a vérével, vagyis a halálával? A kenyér pedig, amelyből együtt eszünk, vajon nem azt jelenti-e, hogy a Krisztus „Testének” részei vagyunk?
17. Csak egyetlen kenyér van előttünk ilyenkor, mi pedig sokan vagyunk. Mégis egyetlen „Testet” alkotunk sokan, mert valamennyien abból az egyetlen kenyérből veszünk egy-egy darabot.
18. Gondoljatok csak Izráel népére! Amikor ők az áldozati állatok húsából esznek, közösségben vannak az áldozati oltárral, igaz?
19. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a hamis isteneknek és a bálványoknak áldozott hús valami fontos dolog lenne. Azt sem gondolom, hogy a bálványok egyáltalán fontosak lennének.
20. Dehogyis! Azt mondom, hogy amit az emberek a bálványoknak áldoznak, azt valójában gonosz szellemeknek adják, és nem Istennek. Én azonban nem akarom, hogy a gonosz szellemekhez bármi közötök legyen.
21. Nem tehetitek meg, hogy az Úr poharából is isztok, meg a gonosz szellemek poharából is. Nem ehettek az Úr asztalának ételéből is, meg a gonosz szellemek asztalának ételéből is.
22. Vagy magunkra akarjuk haragítani az Urat? Erősebbek vagyunk, mint ő?
23. „Minden megengedhető” — mondjátok. „Igaz, de nem minden használ” — válaszolom erre. Igen, mindent szabad, de nem minden szolgál a többiek javára!
24. Ne a saját érdekeiteket tartsátok szem előtt! Inkább egymásnak segítsetek, és a másik javát keressétek!
25. Minden fajta húst megehettek, amelyet a boltokban árulnak. Ne kérdezzétek, honnan származik! Nyugodtan megehetitek, nem kell aggódnotok,
26. mert „az Úré az egész Föld és minden, ami rajta van.”
27. Ha tehát egy hitetlen ember vendégségbe hív benneteket, és el akartok hozzá menni, mindent megehettek, amivel megkínál. Ne kérdezzétek, honnan származik, és ne aggódjatok amiatt, hogy szabad-e megennetek.
28. De ha valaki azt mondja a vendégségben: „Ezt az ételt valamilyen bálványnak, vagyis hamis istennek áldozták”, akkor ne egyetek belőle! Miért ne? Hogy ne okozzatok kárt annak a hitében, aki figyelmeztetett erre. Hiszen az az ember úgy gondolhatja, hogy az ilyen ételt nem szabad megenni.
29. Nem arról beszélek, hogy te mit tartasz jónak, vagy rossznak, hanem arról, hogy az a másik ember rossznak tartja, ha mégis megeszed. Csak emiatt mondom, hogy ne edd meg. Mert egyébként nem kellene törődni vele, hogy az a másik mit gondol.
Olvassa el a teljes fejezetet Pál Első Levele A Korinthusiakhoz 10