3. Ekkor néhány törvénytanító egymás közt így tanakodott: „Ez az ember úgy beszél, mint Isten! Ezzel megsérti Istent!”
4. Mivel Jézus tudta, mit gondolnak róla, ezt mondta nekik: „Miért gondoltok ilyen rosszat?
5. Szerintetek mi könnyebb, ha azt mondom neki: bűneid meg vannak bocsátva! — vagy azt: kelj fel, és menj el!?
6. Győződjetek meg róla: az Emberfia felhatalmazást kapott, hogy itt a földön megbocsássa a bűnöket.” A bénának pedig ezt mondta: „Kelj fel, fogd a hordágyat, és menj haza!”
7. Ekkor az a férfi felkelt és hazament.
8. Amikor látta ezt az összegyűlt sokaság, félelem és csodálat töltötte el őket, és dicsőítették Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.
9. Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy férfit, aki a vámszedő helyen ült. Máté volt a neve. Jézus megszólította: „Kövess engem!” Máté ekkor felállt, és csatlakozott Jézushoz.
10. Egyszer Jézus Máté házában vendégeskedett. Sokan mások is odajöttek: vámszedők és mindenféle rosszhírű bűnösök, akikkel Jézus és a tanítványai együtt vacsoráztak.
11. Amikor a farizeusok látták, hogy Jézus ilyen emberekkel együtt eszik, Jézus tanítványaitól ezt kérdezték: „Hogy lehet az, hogy a mesteretek együtt eszik a vámszedőkkel és mindenféle bűnösökkel?”
12. Amikor Jézus ezt meghallotta, ő válaszolt a farizeusoknak: „Nem az egészségeseknek van szükségük az orvosra, hanem a betegeknek.
13. Menjetek, és értsétek meg végre, mit jelent ez: »Én irgalmasságot kívánok, nem áldozatokat!« Nem azért jöttem, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam.”