23. Amikor Jézus a zsinagógai vezető házához ért, látta a jajgató tömeget és a siratót játszó zenészeket.
24. Azonnal rájuk szólt: „Menjetek innen! A kislány nem halt meg, csak alszik.” De azok kinevették.
25. Miután az embereket elküldték, Jézus bement a szobába, megfogta a kislány kezét, aki feltámadt.
26. Ennek az egész vidéken híre ment.
27. Amikor Jézus továbbment onnan, két vak férfi ment utána. Folyton ezt kiabálták: „Dávid Fia, könyörülj meg rajtunk!”
28. Amikor bement egy házba, utánamentek a vakok is. Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek-e, hogy meg tudom tenni, hogy újra lássatok?” „Igen, Uram!” — válaszolták.
29. Ekkor megérintette a szemüket, és ezt mondta nekik: „Legyen úgy, ahogy hiszitek!”
30. Ekkor helyreállt a látásuk. Jézus szigorúan rájuk parancsolt: „Vigyázzatok, meg ne tudja senki!”
31. Azok mégis elterjesztették Jézus hírét az egész vidéken.
32. Amint ők elmentek, egy olyan embert hoztak Jézushoz, aki néma volt, mert egy gonosz szellem lakott benne.