15. Jézus így felelt: „Vajon gyászolnak-e a vőlegény barátai, amíg velük van a vőlegény? De eljön majd az idő, amikor a vőlegény elhagyja őket. Akkor majd ők is böjtölni fognak.
16. Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot, mert az csak tovább szakítaná a régit, és még nagyobb lenne a szakadás.
17. Senki sem tölt új bort régi bortömlőbe, hiszen azok kiszakadnának, tönkremennének, és a bor is kiömlene. Az új bort mindig új tömlőkbe töltik, és így mindkettő megmarad.”
18. Miközben ezt mondta, odalépett hozzá a zsinagóga egyik vezetője, leborult előtte, és úgy kérte: „Éppen most halt meg a kislányom. De kérlek, jöjj, tedd rá a kezed, és újra élni fog!”
19. Jézus ekkor felállt, és elindult vele. A tanítványai is követték.
20-21. Eközben egy asszony Jézus közelébe férkőzött, és hátulról megérintette a ruhája szélét. Ezt gondolta magában: „Ha csak a ruháját megérinthetem, meggyógyulok.” Ez az asszony ugyanis már tizenkét éve olyan betegségben szenvedett, amely állandó vérzéssel járt.
22. Jézus hátrafordult, ránézett az asszonyra, és ezt mondta: „Bízzál, leányom, mivel hittél, meggyógyultál!” Ebben a pillanatban az asszony meggyógyult.
23. Amikor Jézus a zsinagógai vezető házához ért, látta a jajgató tömeget és a siratót játszó zenészeket.
24. Azonnal rájuk szólt: „Menjetek innen! A kislány nem halt meg, csak alszik.” De azok kinevették.
25. Miután az embereket elküldték, Jézus bement a szobába, megfogta a kislány kezét, aki feltámadt.
26. Ennek az egész vidéken híre ment.