1. Amikor felvirradt a reggel, a főpapok és a nép vezetői határozatot hoztak, hogy Jézusnak meg kell halnia.
2. Ezért megkötözték, elvitték Pilátushoz, a római helytartóhoz, és átadták neki.
3. Amikor Júdás, aki elárulta Jézust, látta, hogy halálra ítélték őt, megbánta, amit tett. Visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapokhoz és az idős vezetőkhöz.
4. Ezt mondta: „Bűnt követtem el, mert egy ártatlan embert adtam az ellenségei kezébe, hogy megöljék.”Azok így feleltek: „Mi közünk hozzá?! Ez a te dolgod.”
5. Ekkor Júdás az ezüstpénzeket szétszórta a Templomban, majd elment, és felakasztotta magát.
6. A papok összeszedték a pénzt, és azt mondták: „Törvényünk tiltja, hogy ezt a pénzt a Templom kincstárába tegyük, mert egy ember megölésének ára.”
7. Elhatározták tehát, hogy megveszik belőle azt a területet, amelyet „Fazekas- mezőnek” neveztek, hogy oda temessék az idegeneket.
8. Ezért nevezik azt a mezőt mind a mai napig Vérmezőnek.
9-10. Így teljesedett be, amit Jeremiás próféta mondott:„Izráel fiai megegyeztek, hogy harminc ezüstöt fizetnek az életéért, mert ennyire becsülték őt. Fogták ezt a harminc ezüstöt, és megvették rajta a Fazekas-mezőt, ahogyan azt megparancsolta nekem az Úr.”
11. Jézust a római helytartó, Pilátus elé állították. Ő megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?”„Igen. Ahogy mondod” — felelte Jézus.
12. De amikor a főpapok és az idős vezetők vádolták, nem felelt semmit.
13. Pilátus megkérdezte: „Nem hallod, mennyi mindennel vádolnak?”
14. Ő azonban nem válaszolt egyetlen vádra sem. Ezen Pilátus nagyon elcsodálkozott.
15. A pászka ünnepén a helytartó minden évben szabadon szokott engedni egy foglyot az emberek kívánsága szerint.
16. Akkor éppen volt ott a börtönben egy hírhedt bűnöző, akit Barabbásnak hívtak.