16. Attól fogva kereste Júdás a megfelelő alkalmat, hogy kezükbe adja Jézust.
17. A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján tanítványai azt kérdezték Jézustól: „Hol készítsük el számodra a pászka-vacsorát?”
18. Ő így válaszolt: „Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez. Ezt mondjátok neki: »A Mester üzeni: közel van már az időm. A te házadban tartom meg a pászka-vacsorát tanítványaimmal együtt.«”
19. A tanítványok megtették, amit Jézus mondott nekik, és mindent előkészítettek.
20. Amikor beesteledett, Jézus asztalhoz telepedett tizenkét tanítványával.
21. Evés közben ezt mondta: „Igazán mondom nektek: egyikőtök el fog árulni engem.”
22. Ekkor ők nagyon elszomorodtak, és egyenként megkérdezték tőle: „Ugye nem én vagyok az, Uram?!”
23. Ő így válaszolt: „Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.
24. Az Emberfia elmegy, ahogy megírták róla az Írásban, de jaj annak, aki elárulja őt! Jobb lett volna neki, ha meg sem született volna!”
25. Ekkor megszólalt Júdás, az áruló: „Csak nem én rólam beszélsz, Mester?!” „De bizony, te vagy az!” — válaszolta neki Jézus.
26. Miközben ettek, Jézus kezébe vette a kenyeret, és hálát adott Istennek. Részekre törte a kenyeret, szétosztotta tanítványai között, miközben ezt mondta: „Vegyetek belőle, és egyétek meg! Ez az én testem!”
27. Ezután egy pohár bort vett a kezébe, hálát adott Istennek, majd odaadta a tanítványainak, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan,
28. mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely a bűnök megbocsátása végett sok emberért fog kiömleni.