35. Igen, tiétek, mert amikor éhes voltam, enni adtatok nekem. Amikor szomjas voltam, inni adtatok. Amikor idegen voltam, behívtatok a házatokba, és vendégül láttatok.
36. Amikor nem volt mibe öltöznöm, ruhát adtatok nekem. Amikor beteg voltam, gondoskodtatok rólam. Amikor börtönben voltam, meglátogattatok.«
37. Ekkor így felelnek majd az igazságszerető emberek: »Uram, nem láttuk, hogy te éhes lettél volna. Mikor adtunk neked enni? Nem láttuk, hogy szomjas voltál. Mikor adtunk neked inni?
38. Mikor történt az, hogy idegen voltál a városunkban, és mi szállást adtunk neked? Nem láttunk téged ruha nélkül. Mikor adtunk neked ruhát?
39. Nem láttunk téged a betegek között, sem a börtönben. Mikor látogattunk meg?«
40. Akkor a király így válaszol majd: »Igazán mondom nektek: amikor megtettétek ezekkel a testvéreimmel, akár a legkisebbel is, akkor velem tettétek meg.«
41. Ezután a bal oldalán állókhoz fordul: »Menjetek előlem! Átkozottak vagytok! Menjetek az örök tűzbe, amely a Sátánnak és angyalainak van elkészítve!
42. Menjetek, mert éhes voltam, de nem adtatok enni! Szomjas voltam, de nem adtatok inni.
43. Idegen voltam, de nem fogadtatok be a házatokba. Hiányzott a ruhám, de nem öltöztettetek fel. Beteg és fogoly voltam, de nem látogattatok meg.«
44. Ők is ugyanazt fogják tőle kérdezni: »Uram, mi nem láttunk téged éhesnek, szomjasnak vagy idegennek. Nem láttunk téged, mikor nem volt mibe öltöznöd. Nem láttunk betegen, vagy a börtönben. Mikor volt az, amikor nem segítettünk rajtad?«
45. Akkor a király így válaszol nekik: »Igazán mondom nektek: amikor nem tettétek meg ezekkel a legkisebb testvéreimmel, akkor rajtam nem segítettetek!«
46. Akkor ezek az örök büntetésre, az igazságszeretők pedig az örök életre fognak menni.”