21. Ura megdicsérte: »Jól van! Hűséges és jó szolgám vagy! Hűségesen gazdálkodtál ezzel a kevéssel! Ezentúl sokkal többet bízok rád. Gyere, és örülj velem együtt!«
22. Ezután következett az, aki két talentumot kapott. Ezt mondta: »Uram, két talentumot bíztál rám. Nézd, ezzel újabb két talentumot szereztem vele!«
23. Ura megdicsérte: »Jól van! Hűséges és jó szolgám vagy! Hűségesen gazdálkodtál ezzel a kevéssel! Ezentúl sokkal többet bízok rád. Gyere, és örülj velem együtt!«
24. Ezután jött az, aki egy talentumot kapott. Ő így számolt be: »Uram, szigorú és kemény embernek ismerlek téged. Még azt is learatod, amit nem te vetettél. Onnan is begyűjtöd a termést, ahová nem szórtál magot.
25. Féltem tőled, ezért elástam a talentumot. Tessék, itt van, ami a tiéd!«
26. Ekkor ura azt mondta neki: »Te gonosz és lusta szolga! Azt gondoltad, hogy azt is learatom, amit nem én vetettem, és onnan is begyűjtöm a termést, ahová nem szórtam magot?!
27. Akkor miért nem vitted a bankba a pénzemet, hogy kamatozzon? Most a kamattal megnövelve kaptam volna vissza!
28. Vegyétek el tőle azt a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz van!«
29. Mert aki jól gazdálkodik azzal, amit kapott, arra még többet fognak bízni, és bőségben lesz. Aki viszont, nem használja, amit kapott, attól mindent el fognak venni.
30. Ezt a haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a sötétségbe! Ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás!”
31. „Az Emberfia vissza fog jönni nagy dicsőségben, és összes angyalaival együtt. Akkor majd leül dicsőséges trónjára,
32. és minden nemzetet összegyűjtenek trónja elé. Ő pedig két csoportra választja a népeket, ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.
33. A juhokat a jobb, a kecskéket pedig a bal oldalára állítja.
34. Ezután a király így szól majd a jobb oldalán állókhoz: »Jöjjetek! Atyám megáldott benneteket: ez a Királyság a tiétek! Vegyétek birtokba, mert Isten a világ kezdete óta számotokra készítette!
35. Igen, tiétek, mert amikor éhes voltam, enni adtatok nekem. Amikor szomjas voltam, inni adtatok. Amikor idegen voltam, behívtatok a házatokba, és vendégül láttatok.
36. Amikor nem volt mibe öltöznöm, ruhát adtatok nekem. Amikor beteg voltam, gondoskodtatok rólam. Amikor börtönben voltam, meglátogattatok.«