9. Ezért menjetek ki az útkereszteződésekhez! Hívjatok meg mindenkit, akit csak ott találtok.«
10. A szolgák ki is mentek az utakra, és mindenkit behívtak, akit csak találtak, jókat-rosszakat egyaránt. Így azután a vendégek megtöltötték a termet.
11. Amikor a király bejött, hogy megnézze a vendégeket, észrevett ott valakit, aki nem a lakodalomhoz illő ruhába volt öltözve.
12. »Barátom!« — szólította meg a király. »Hogyan jöhettél ide lakodalomhoz illő ruha nélkül?« Az meg csak hallgatott.
13. A király ekkor megparancsolta szolgáinak: »Kötözzétek meg kezét-lábát, és dobjátok ki a külső sötétségbe, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz!«
14. Mert sokan vannak, akiket meghívtak, de kevesen vannak a kiválasztottak.”
15. Ekkor a farizeusok otthagyták Jézust. Maguk között arról tanácskoztak, hogyan tudnák őt ravasz kérdésekkel csapdába csalni, hogy a beszédével vétkezzen.
16. El is küldték hozzá néhány tanítványukat a Heródes-pártiakkal együtt. Azok ezt mondták Jézusnak: „Mester, tudjuk, hogy becsületes vagy, és nem törődsz azzal, hogy mások mit gondolnak rólad. Tudjuk, hogy nem vagy személyválogató, és amit Isten útjáról tanítasz, az is igaz.
17. Mondd meg nekünk: helyesnek tartod-e, hogy adót fizessünk a császárnak, vagy nem?”
18. Jézus azonban átlátott rajtuk, és tudta, milyen gonosz szándék vezérli őket, ezért így válaszolt: „Képmutatók! Megpróbáltok csapdába csalni, hogy a szavaimmal vétkezzek?
19. Mutassatok nekem egy pénzérmét, amellyel az adót fizetik!” Odanyújtottak neki egy ezüstpénzt.
20. „Kinek a képmása és a neve van rajta?” — kérdezte tőlük Jézus.
21. „A császáré” — felelték azok.„Akkor adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!” — mondta Jézus.
22. Ezen a válaszon nagyon meglepődtek, majd otthagyták Jézust, és elmentek.