14. Fogd tehát, ami a tiéd, és menj! Én ugyanis ennek az utolsóként érkezett munkásnak is ugyanannyit akarok adni, mint neked.
15. Vagy talán nincs jogom azt tenni a saját pénzemmel, amit akarok? Azért nézed ezt rossz szemmel és irigykedve, mert én nagylelkű vagyok hozzájuk?«
16. Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.”
17. Amikor Jézus Jeruzsálembe ment, útközben félrehívta a tizenkét tanítványt, és ezt mondta:
18. „Jól figyeljetek! Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát átadják a főpapoknak és a törvénytanítóknak. Azok halálra fogják ítélni,
19. és átadják a nem zsidó emberek kezébe, hogy azok kigúnyolják, megkorbácsolják és kivégzik a kereszten. De a harmadik napon fel fog támadni.”
20. Ezután odament hozzá a Zebedeus felesége, a fiaival együtt. Leborult előtte a földre, mert kérni akart tőle valamit.
21. „Mit szeretnél?” — kérdezte tőle Jézus.Az asszony így felelt: „Azt kérem tőled, hogy Királyságodban az egyik fiam a jobb, másik pedig a bal oldaladon ülhessen! Kérlek, ígérd meg nekem!”
22. Jézus erre így válaszolt a két fiúnak: „Nem tudjátok, mit kértek! Ki tudjátok-e inni a szenvedés poharát, amelyet nekem ki kell innom?”„Igen, ki tudjuk inni” — felelték.
23. Jézus így folytatta: „Valóban fogtok inni a poharamból. De azt, hogy ki ül majd a jobb és a bal oldalamon, nem én döntöm el. Oda majd azok fognak ülni, akiknek mennyei Atyám ezt a két helyet elkészítette.”
24. Amikor ezt a többi tíz tanítvány meghallotta, megharagudtak a két testvérre.
25. De Jézus odahívta magához mind a tizenkettőt, és ezt mondta: „Jól tudjátok, hogy a nem zsidó népek uralkodói szeretik a hatalmukat mutogatni. A hatalmasok pedig szeretik alattvalóikkal éreztetni a hatalmukat.
26. Közöttetek azonban ne így legyen! Éppen ellenkezőleg: aki közületek nagy akar lenni, az a szolgátok legyen!