27. A király megsajnálta, szabadon engedte, sőt, minden adósságát is elengedte.
28. Miután ez a szolga elment, találkozott egyik szolgatársával, aki neki tartozott száz ezüstpénzzel. Torkon ragadta, fojtogatni kezdte, és ez mondta neki: »Add meg, amivel tartozol!«
29. Az meg az első szolga lába elé borult, és így könyörgött: »Kérlek, légy türelmes hozzám! Minden adósságomat meg fogom fizetni!«
30. Az első szolga azonban nem akart megkönyörülni rajta, ha nem börtönbe záratta a társát, amíg az minden tartozását vissza nem fizeti.
31. Amikor a király szolgái meglátták ezt, nagyon megharagudtak. Elmentek a királyhoz, és elmondták, mi történt.
32. Ekkor a király behívatta az első szolgát, és ezt mondta neki: »Te gonosz szolga! Én elengedtem minden adósságodat, mivel kegyelemért könyörögtél!
33. Nem kellett volna neked is ugyanúgy könyörülnöd a szolgatársadon, ahogy én könyörültem rajtad?!«
34. Ekkor a király haragjában átadta a börtönőröknek, hogy tartsák fogva, és büntessék meg, amíg ki nem fizeti minden adósságát.
35. Bizony, így bánik veletek mennyei Atyám is, ha szívből meg nem bocsáttok annak, aki vétkezett ellenetek.”