30. Rengetegen jöttek hozzá. Sántákat, vakokat, bénákat, süketnémákat, és mindenféle más betegeket hoztak. Letették őket Jézus lába elé, ő pedig mindegyiket meggyógyította.
31. Az emberek nem tudtak hová lenni a csodálkozástól, amikor látták, hogy a süketnémák megszólalnak, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak, a vakok látnak — és dicsőítették Izráel Istenét.
32. Jézus magához hívta tanítványait, és ezt mondta nekik: „Sajnálom ezt a sok embert. Már három napja velem vannak, és kifogytak minden ennivalóból. Nem akarom éhesen elküldeni őket, nehogy összeessenek az úton.”
33. „De hát honnan vehetnénk ezen az elhagyatott helyen annyi kenyeret, hogy ilyen nagy sokaságot megetessünk?” — kérdezték a tanítványok.
34. Jézus megkérdezte: „Hány kenyeretek van?” „Hét” — válaszolták — „és néhány kisebb halunk.”
35. Ezután szólt az embereknek, hogy mindenki üljön le a földre.
36. Majd fogta a hét kenyeret és a halakat, és miután hálát adott Istennek, tört az ételből, és kezdte osztani a tanítványainak, azok pedig az embereknek.
37. Mindnyájan ettek, amíg mindenki jóllakott. Majd összeszedték a maradékot, és hét kosarat töltöttek meg a darabokal.
38. Körülbelül négyezer férfi volt a tömegben, akik ettek, s azon felül még asszonyok és gyerekek.