18. Valahányszor ez a szellem megragadja, a fiam földre zuhan, habzik a szája, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Kértem a tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle a gonosz szellemet, de nem tudták.”
19. „Ó, milyen hitetlen és romlott ez a nemzedék! Meddig kell még közöttetek maradnom? Meddig kell még elviseljelek titeket? Hozzátok ide azt a fiút!” — mondta Jézus.
20. Odavitték, s amikor a gonosz szellem meglátta Jézust, megrázta a fiút, aki összeesett, és habzó szájjal fetrengett a földön.
21. Jézus megkérdezte a fiú apját: „Mennyi ideje van a fiad ebben az állapotban?”Az apa ezt felelte: „Már gyermekkora óta.
22. Ez a szellem a fiamat sokszor belehajszolta tűzbe-vízbe, hogy megölje. De könyörgök, ha tudsz valamit tenni, szánj meg bennünket, és segíts!”
23. Jézus így válaszolt: „Azt mondod: »Ha tudsz valamit tenni …« Minden lehetséges annak, aki hisz.”
24. A fiú apja sírva felkiáltott: „Igen, hiszek! De segíts rajtam, hogy ne maradjon bennem semmi kételkedés!”
25. Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg verődik össze körülötte, keményen ráparancsolt a gonosz szellemre: „Te süketséget és némaságot okozó gonosz szellem! Parancsolom, hogy menj ki ebből a fiúból, és többé soha ne menj bele!”
26. A gonosz szellem hangosan kiáltozott, és rángatta a fiút, majd kiment belőle. A fiú úgy feküdt a földön, mintha meghalt volna. Olyannyira, hogy többen mondták is, hogy meghalt.
27. De Jézus megfogta a kezét, és talpra állította.
28. Ezután Jézus bement egy házba. A tanítványai megkérdezték tőle, mikor idegenek nem voltak velük: „Mi miért nem tudtuk kiűzni ezt a gonosz szellemet?”