35. Mikor már későre járt az idő, tanítványai Jézushoz léptek, és azt javasolták: „Lakatlan hely ez a vidék, és már későre jár.
36. Küldd el a népet, hogy a környező tanyákon és falvakban valami ennivalót vegyenek maguknak!”
37. De Jézus így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni!”„Úgy gondolod, hogy mi menjünk el, és vegyünk nekik kétszáz ezüstpénzért kenyeret, és azt adjuk nekik?” — kérdezték.
38. „Most hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” — mondta nekik Jézus.Miután mindent összeszámoltak, így feleltek: „Öt kenyerünk van, és két halunk.”
39. Akkor mondta nekik, hogy ültessék le az embereket a fűbe csoportosan.
40. Azok le is telepedtek: egy-egy csoportban ötvenen, vagy százan voltak.
41. Jézus akkor kezébe vette az öt kenyeret és két halat, felnézett az égre, hálát adott Istennek. Azután tört a kenyerekből, és a tanítványainak adta, hogy osszák szét az emberek között. Hasonlóképpen a két halat is szétosztotta.
42. Mindannyian ettek, és jól is laktak.
43. Végül összeszedték a maradékot, és 12 kosarat töltöttek meg a kenyér- és haldarabokkal.
44. A sokaságban, akik ettek, csak a férfiak száma ötezer volt.
45. Jézus ezután mondta a tanítványainak, hogy azonnal szálljanak bárkába, és evezzenek át a tó túlsó partjára, Betsaidába, amíg ő hazaküldi az embereket.
46. Miután elbocsátotta a sokaságot, Jézus felment a hegyre imádkozni.
47. Eljött az este, és a bárka a tó közepénél járt, Jézus pedig egyedül volt a parton.
48. Látta, hogy a tanítványai milyen nehezen eveznek, mert a szél szembe fúj velük. Hajnalban, valamikor három és hat óra között, a tó vizén járva hozzájuk ment, de úgy tett, mintha el akarna haladni mellettük.
49. Amikor a tanítványok meglátták őt, amint a vízen járt, azt hitték, hogy kísértetet látnak, és ijedtükben kiabálni kezdtek.
50. Mindannyian látták őt, és nagyon megrémültek. De ő azonnal megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok az, ne féljetek!”
51. Belépett hozzájuk a bárkába, a szél pedig azonnal elállt. Ezen a tanítványok nagyon elcsodálkoztak,