19. Heródiás ezért gyűlölte Jánost. Meg akarta ölni, de nem tudta,
20. mert Heródes tisztelte Jánost, és félt tőle. Tudta, hogy igaz és szent ember, ezért megvédte. Igaz, gyakran zavarba jött, amikor Jánossal beszélt, mégis szívesen hallgatta.
21. De egyszer eljött az alkalmas idő Heródiás számára. Heródes a születésnapján vacsorát adott főembereinek, a hadsereg és Galilea más előkelő vezetőinek.
22. Az ünnepségen Heródiás leánya táncolt a vendégek előtt. Ez annyira tetszett mindenkinek, hogy Heródes ezt mondta a leánynak: „Kérj tőlem jutalmul, amit csak akarsz, és megadom.”
23. Meg is esküdött neki: „Bármit kérsz, neked adom, akár a királyságom felét is!”
24. A leány kiment, és az anyját kérdezte: „Mit kérjek?” Heródiás ezt válaszolta: „Kérd tőle Bemerítő János fejét!”
25. A leány sietve visszatért a királyhoz, és így felelt: „Az a kívánságom, hogy most azonnal add nekem Bemerítő János fejét egy tálon!”
26. A király nagyon elszomorodott, de mivel megesküdött, hogy teljesíti a leány kérését, és mivel ezt a vendégek is hallották, nem akarta visszautasítani.
27. Nyomban elküldött egy hóhért, hogy hozza el János fejét. Az el is ment, és lefejezte Jánost a börtönben.
28. Egy tálon behozta János fejét, és átadta a leánynak, ő pedig az anyjához vitte.
29. Amikor János tanítványai ezt megtudták, elvitték János holttestét, és egy sziklasírba helyezték.
30. Ezután visszatértek Jézushoz az apostolok, és beszámoltak mindenről, amit tettek és tanítottak.
31. Azután Jézus ezt mondta nekik: „Gyertek velem egy csendes helyre, de csak ti magatok, és pihenjetek egy kicsit!” Ugyanis akkora volt a tömeg, és a jövés-menés körülöttük, hogy még enni sem maradt idejük.
32. Így tehát Jézus és a tanítványai beszálltak egy bárkába, és elvonultak egy csendes helyre.
33. De sokan észrevették, hogy elindultak, és felismerték őket. Ezért a környező városokból nagyon sokan összegyűltek, és a tó partján oda futottak, ahová Jézus akart menni. Így az emberek előbb értek oda, mint ők.
34. Amikor Jézus partra szállt, látta az összegyűlt soakságot, és megsajnálta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli nyáj. Tanítani kezdte őket sok mindenre.
35. Mikor már későre járt az idő, tanítványai Jézushoz léptek, és azt javasolták: „Lakatlan hely ez a vidék, és már későre jár.
36. Küldd el a népet, hogy a környező tanyákon és falvakban valami ennivalót vegyenek maguknak!”