10. Majd könyörgött Jézusnak, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.
11. A közelben, a hegyoldalon nagy sereg disznó legelt.
12. A gonosz szellemek így könyörögtek: „Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!”
13. Jézus megengedte nekik. Így a gonosz szellemek kijöttek a férfiból, és a disznókba mentek. Azok pedig az utolsó szálig mind lerohantak a meredek lejtőn, egyenesen a tóba. Mintegy kétezer disznó fulladt bele így a vízbe.
14. A pásztorok, akik a disznókat őrizték, elrohantak, elhíresztelték ezt a városban és a környékén. Az emberek pedig eljöttek, hogy megnézzék, mi történt.
15. Amikor Jézushoz értek, látták azt a férfit, akiben korábban egész légiónyi gonosz szellem lakott. Rendesen fel volt öltözve, ott ült a többiek között, és teljesen épelméjű volt. Ezért nagyon megrémültek.
16. Akik szemtanúi voltak, hogy mit tett Jézus ezzel a férfival, és mi történt a disznókkal, elmondták a többieknek.
17. Akkor mindannyian kérték Jézust, hogy menjen el a vidékükről.
18. Jézus beszállt a bárkába. Ekkor a férfi, akiben korábban a gonosz szellemek voltak, kérte Jézust, hogy vele mehessen.
19. De Jézus nem egyezett bele, hanem ezt mondta neki: „Menj haza a családodhoz, és mondd el nekik, mit tett veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!”
20. Az el is ment, és mindenkinek elmondta a Tízvárosban, hogy milyen hatalmas dolgot tett vele Jézus. Ezen mindenki nagyon csodálkozott.
21. Amikor a bárkával a tó túlsó partjához ért, nagy tömeg gyűlt köré, ezért Jézus ott maradt a tóparton.
22. Odajött hozzá Jairus, aki a helyi zsinagóga egyik vezetője volt. A lábához borult, és így könyörgött: