37. Ezután visszament a tanítványokhoz, de azok közben elaludtak. Péternek ezt mondta: „Simon, te alszol?! Még egy órát sem tudtál velem együtt ébren maradni?
38. Maradjatok ébren, és imádkozzatok, hogy legyen erőtök ellenállni a kísértésnek! Mert szellemetek azt akarja tenni, ami jó, de a testetek gyenge.”
39. Ezután Jézus megint elment, és ugyanúgy imádkozott, mint korábban.
40. Amikor visszament hozzájuk, ismét alva találta őket, mert képtelenek voltak nyitva tartani a szemüket. Nem tudtak Jézusnak semmit sem válaszolni.
41. Amikor harmadszorra ment vissza, ezt mondta nekik: „Még mindig alszotok és pihentek?! Most már elég! Eljött az idő, hogy az Emberfiát a bűnösök kezébe adják.
42. Keljetek fel, induljunk! Látjátok? Itt jön, aki elárul engem.”
43. Jézus még beszélt, amikor megérkezett Júdás, aki a tizenkét tanítvány közé tartozott. Kardokkal és botokkal felfegyverzett nagy csoport jött vele, akiket a főpapok, a törvénytanítók és a nép vezetői küldtek.
44. Júdás, aki át akarta adni Jézust az ellenségeinek, előre megbeszélte velük, honnan tudják meg, kit kell letartóztatniuk: „Akit megcsókolok, ő az! Őt fogjátok el, és őrizet alatt vigyétek el!”
45. Júdás egyenesen odalépett Jézushoz, és ezt mondta: „Mester!” — és üdvözlésképpen megcsókolta.
46. Akkor azok megragadták és letartóztatták Jézust.
47. Az egyik tanítvány, aki ott állt Jézus mellett, kihúzta a kardját, rávágott a főpap szolgájára, és levágta a fülét.
48. Jézus azt mondta: „Kardokkal és botokkal jöttök ellenem, hogy elfogjatok, mintha rabló lennék?!
49. Minden nap ott voltam köztetek, a Templom területén, és tanítottam, de nem fogtatok el! De ennek így kellett lennie, hogy beteljesedjen, amit az Írások mondanak!”
50. A tanítványai ekkor mind otthagyták, és futva elmenekültek.