2. De ezt mondták: „Ne az ünnep alatt történjen, nehogy zavargások törjenek ki a nép között!”
3. Jézus Betániában, a leprás Simon házában vendégeskedett. Amikor Jézus helyet foglalt az asztalnál, odalépett hozzá egy asszony, aki alabástrom korsócskában, tiszta nárdusolajból készült nagyon értékes illatszert hozott magával. A korsócskát összetörve, az illatszert Jézus fejére öntötte.
4. Néhányan felháborodtak ezen, és ezt mondták egymásnak: „Miért kellett így elpazarolni ezt a drága illatszert?
5. El lehetett volna adni több, mint háromszáz ezüstpénzért, a pénzt pedig szétosztani a szegények között.” És megharagudtak az asszonyra.
6. De Jézus ezt mondta nekik: „Hagyjátok őt, ne bántsátok, hiszen jót tett velem!
7. Szegények mindig lesznek köztetek, rajtuk bármikor segíthettek. De én nem leszek mindig veletek.
8. Ez az asszony megtette, amit csak tehetett. Amikor rám öntötte ezt az illatszert, előkészítette testemet a temetésre.
9. Igazán mondom nektek: amikor majd az egész világon mindenhol hirdetni fogják az örömhírt, azt is elmondják, amit ez az asszony értem tett, és emlékezni fognak rá.”
10. A tizenkét tanítvány közül az egyik, Júdás Iskáriótes, elment a főpapokhoz, mert segíteni akart nekik, hogy Jézust elfogják.
11. Azok nagyon megörültek ennek, és pénzt ígértek Júdásnak. Ő pedig ettől kezdve kereste az alkalmat, hogy Jézust a kezükbe adja.