18. Amikor a főpapok és a törvénytanítók ezt meghallották, keresni kezdték a módját, hogyan ölhetnék meg Jézust. De féltek is tőle, mert az egész nép csodálta a tanítását.
19. Amikor beesteledett, Jézus és a tanítványai kimentek a városból.
20. Reggel ismét elmentek a fügefa mellett, és látták, hogy az a gyökeréig kiszáradt.
21. Péter felismerte a fát, és ezt mondta: „Mester, nézd! A fügefa, amelyet megátkoztál, teljesen kiszáradt.”
22. Jézus így válaszolt: „Higgyetek Istenben!
23. Igazán mondom nektek: Ha azt mondjátok ennek a hegynek: »Menj, és ugorj a tengerbe!«, az is megtörténik, ha nem kételkedtek, hanem hiszitek, hogy amit mondtok, meglesz.
24. Ezért mondom nektek: amikor imádságban kértek valamit, higgyétek, hogy az már a tiétek, és akkor valóban meg is fogjátok kapni!
25. Amikor megálltok imádkozni, és eszetekbe jut, hogy valaki ellen panaszotok van, bocsássatok meg neki, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket!”
27. Ismét Jeruzsálembe mentek. Mikor Jézus a Templom területén járt, odajöttek hozzá a főpapok, a törvénytanítók és a nép vezetői.
28. Kérdőre vonták: „Miféle hatalommal teszed ezeket a dolgokat? Ki adott neked erre felhatalmazást?”
29. Jézus visszakérdezett: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha válaszoltok a kérdésemre, akkor megmondom, hogy milyen hatalommal teszem mindezt.
30. Amikor János bemerítette az embereket, ez Istentől volt, vagy emberektől? Válaszoljatok nekem erre!”
31. Azok meg így tanakodtak egymás között: „Ha azt feleljük, hogy Istentől volt, megkérdezi: »Akkor miért nem hittetek neki?«
32. De ha azt feleljük, hogy csak emberektől volt, akkor a nép haragudni fog ránk.” A vezetők ugyanis féltek a néptől, mert mindenki prófétának tartotta Jánost.