6. Jézus ekkor elindult velük a százados házához. Amikor már közel volt, a százados Jézus elé küldte néhány barátját ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj, mert nem vagyok rá méltó, hogy a házamba jöjj!
7. Ezért nem is jöttem személyesen hozzád. Elég, ha egy szót szólsz, és meggyógyul a szolgám.
8. Mert én is mások hatalma alatt álló ember vagyok, és vannak katonák, akiknek pedig én parancsolok. Ha valamelyiküknek azt mondom: »Menj!«, az elmegy; ha egy másiknak azt mondom: »Gyere ide!«, az odajön hozzám. Ha azt mondom: »Tedd ezt!«, megteszi.”
9. Jézus csodálkozott a századoson. Odafordult az őt követő tömeghez, és azt mondta: „Mondom nektek: egész Izráelben nem találtam ilyen hitet.”
10. Amikor a küldöttek visszatértek a százados házába, a szolgát már egészségesen találták.
11. Ezután Jézus a tanítványaival Nain városába ment. Nagyon sokan kísérték.
12. Amikor a város kapuja felé közeledtek, látták, hogy éppen egy temetési menet jön velük szembe. A halott egy özvegyasszony egyetlen fia volt. A városból sokan kísérték az asszonyt.
13. Amikor az Úr meglátta az özvegyasszonyt, megsajnálta, és ezt mondta neki: „Ne sírj!”
14. Odalépett a koporsóhoz, és megérintette. Akik a koporsót vitték, megálltak. Azután ezt mondta: „Fiú, én mondom neked, kelj fel!”
15. A halott ekkor felült, és beszélni kezdett. Jézus pedig visszaadta őt az anyjának.
16. Mélységes csodálkozás és megdöbbenés lett úrrá az embereken. Dicsőítették Istent, és ezt mondták: „Hatalmas próféta jelent meg közöttünk!” És: „Isten eljött, hogy segítsen népének”.
17. A Jézus híre egyre jobban terjedt Júdeában és az egész környéken.
18. A történteket Jánosnak is elmondták a tanítványai.