21. Abban az időben Jézus sok beteget és szenvedőt gyógyított meg. Sok gonosz szellemet űzött ki, és sok vaknak is visszaadta a látását.
22. Jézus így válaszolt a küldötteknek: „Menjetek vissza Jánoshoz, és mondjátok el neki mindazt, amit láttatok és hallottatok: a vakok látnak, a bénák járnak, a leprások meggyógyulnak, a süketek hallanak, halottak támadnak fel, és a szegények az örömhírt hallgatják.
23. Boldog és áldott, aki elfogad engem, és nem kételkedik, hanem kitart mellettem.”
24. Amikor János tanítványai elmentek, Jézus ezt mondta Jánosról az összegyűlt sokaságnak: „Azért mentetek ki a pusztába, hogy széltől hajlongó nádszálat lássatok? Ugye, nem?
25. Vagy talán azért mentetek ki, hogy egy drága ruhába öltözött férfit lássatok? Ugye, hogy nem?! Hiszen akik drága ruhákban járnak és kényelemben élnek, azok a királyi udvarban, palotákban laknak!
26. Akkor miért mentetek ki? Kit akartatok látni? Talán egy prófétát? Bizony, valóban prófétát láttatok! Sőt mondom nektek: még prófétánál is nagyobbat!
27. Mert János az, akiről mondja az Írás:»Elküldöm hírvivő követemet,aki előtted fog menni,hogy utat készítsen számodra.« Mal 3:1
28. Igazán mondom, hogy azok között, akik asszonytól születtek, Bemerítő János a legnagyobb. Mégis, azok között, akik Isten Királyságába tartoznak, a legkisebb is nagyobb nála.”
29. Akik hallgatták Jézust, mind igazat adtak Istennek, és elfogadták üzenetét, még a vámszedők is. Ezek voltak azok, akik már korábban bemerítkeztek Jánosnál.
30. De a farizeusok és törvénytanítók visszautasították Isten akaratát. Ez abból látszott, hogy nem merítkeztek be János felhívására.
31. Jézus így folytatta: „Mihez is hasonlítsam ezt a nemzedéket?
32. Olyanok ők, mint a gyerekek a téren, akik játszanak, és ezt kiabálják egymásnak:»Táncnótát furulyáztunk nektek,de nem táncoltatok.Siratót énekeltünk,de nem sírtatok.«
33. Mert eljött Bemerítő János, aki nem azt ette, mint a többiek, és nem ivott bort sem. Róla azt mondjátok: »Gonosz szellem lakik benne!«
34. Azután eljött az Emberfia, aki ugyanúgy evett és ivott, mint mások. Róla meg azt mondjátok: »Nézzétek, milyen falánk és részeges! Vámszedőkkel és bűnösökkel barátkozik!«
35. De a bölcsességet a tettei igazolják.”
36. Az egyik farizeus vendégségbe hívta Jézust, aki el is ment hozzá. Letelepedtek az asztalhoz.
37. Volt abban a városban egy bűnös asszony. Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában vacsorázik, ő is oda ment, és nagyon értékes illatszert hozott egy alabástrom korsócskában.
38. Sírva megállt Jézus mögött. A könnyeivel öntözte, hajával megtörölte, majd megcsókolta Jézus lábát, végül ráöntötte a drága illatszert.
39. A farizeus, aki meghívta Jézust, mindezt látta, de nem szólt, csak azt gondolta magában: „Ha ez az ember valóban próféta lenne, akkor tudná, hogy miféle nő az, aki hozzáér. Tudná, hogy ez az asszony bűnös!”
40. Jézus ekkor megszólította a házigazdát: „Simon, szeretnék valamit mondani neked!”„Mondd csak, Mester!” — válaszolta Simon.