11. Ezután Jézus a tanítványaival Nain városába ment. Nagyon sokan kísérték.
12. Amikor a város kapuja felé közeledtek, látták, hogy éppen egy temetési menet jön velük szembe. A halott egy özvegyasszony egyetlen fia volt. A városból sokan kísérték az asszonyt.
13. Amikor az Úr meglátta az özvegyasszonyt, megsajnálta, és ezt mondta neki: „Ne sírj!”
14. Odalépett a koporsóhoz, és megérintette. Akik a koporsót vitték, megálltak. Azután ezt mondta: „Fiú, én mondom neked, kelj fel!”
15. A halott ekkor felült, és beszélni kezdett. Jézus pedig visszaadta őt az anyjának.
16. Mélységes csodálkozás és megdöbbenés lett úrrá az embereken. Dicsőítették Istent, és ezt mondták: „Hatalmas próféta jelent meg közöttünk!” És: „Isten eljött, hogy segítsen népének”.
17. A Jézus híre egyre jobban terjedt Júdeában és az egész környéken.
18. A történteket Jánosnak is elmondták a tanítványai.
19. Ő pedig magához hívatta két tanítványát, és elküldte őket Jézushoz, hogy megkérdezzék tőle: „Te vagy-e az, akinek el kellett jönnie, vagy valaki mást várjunk?”
20. Amikor a küldöttek megérkeztek Jézushoz, ezt mondták: „Bemerítő János küldött minket, hogy megkérdezzük: Te vagy-e az, akinek el kellett jönnie, vagy mást várjunk?”
21. Abban az időben Jézus sok beteget és szenvedőt gyógyított meg. Sok gonosz szellemet űzött ki, és sok vaknak is visszaadta a látását.