1. Miután Jézus befejezte, amit mondani akart, Kapernaumba ment.
2. Élt ott egy római százados, akinek a szolgája annyira beteg volt, hogy már haldoklott. A százados nagyon kedvelte ezt a szolgáját,
3. és mikor hallott Jézusról, elküldött hozzá néhány zsidó vezetőt. Általuk kérte Jézust, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját.
4. A zsidó vezetők el is mentek Jézushoz, és így kérlelték: „Ez az ember megérdemli, hogy tedd meg, amire kér.
5. Szereti népünket, és a zsinagógánkat is ő építtette.”
6. Jézus ekkor elindult velük a százados házához. Amikor már közel volt, a százados Jézus elé küldte néhány barátját ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj, mert nem vagyok rá méltó, hogy a házamba jöjj!
7. Ezért nem is jöttem személyesen hozzád. Elég, ha egy szót szólsz, és meggyógyul a szolgám.
8. Mert én is mások hatalma alatt álló ember vagyok, és vannak katonák, akiknek pedig én parancsolok. Ha valamelyiküknek azt mondom: »Menj!«, az elmegy; ha egy másiknak azt mondom: »Gyere ide!«, az odajön hozzám. Ha azt mondom: »Tedd ezt!«, megteszi.”
9. Jézus csodálkozott a századoson. Odafordult az őt követő tömeghez, és azt mondta: „Mondom nektek: egész Izráelben nem találtam ilyen hitet.”
10. Amikor a küldöttek visszatértek a százados házába, a szolgát már egészségesen találták.
11. Ezután Jézus a tanítványaival Nain városába ment. Nagyon sokan kísérték.
12. Amikor a város kapuja felé közeledtek, látták, hogy éppen egy temetési menet jön velük szembe. A halott egy özvegyasszony egyetlen fia volt. A városból sokan kísérték az asszonyt.
13. Amikor az Úr meglátta az özvegyasszonyt, megsajnálta, és ezt mondta neki: „Ne sírj!”
14. Odalépett a koporsóhoz, és megérintette. Akik a koporsót vitték, megálltak. Azután ezt mondta: „Fiú, én mondom neked, kelj fel!”