46. Jézus felkiáltott: „Atyám, kezedbe teszem le szellememet.” Amikor ezt kimondta, meghalt.
47. Amikor a római százados látta ezt, Istent dicsérte, és ezt mondta: „Ez az ember valóban igaz és ártatlan volt.”
48. Mindazok, akik erre az eseményre kíváncsian odagyűltek, és látták mindazt, ami történt, szomorúan hazamentek.
49. Jézus közeli ismerősei és barátai azonban, köztük az asszonyok is, akik Galileától idáig követték, ott maradtak: kissé távolabb álltak, és figyeltek.
50-51. Volt ott egy József nevű férfi is, a Főtanács egyik tagja, aki a júdeai Arimátia városából származott. Jó és igazságos ember volt, aki maga is várta Isten Királyságának eljövetelét, és ellenezte, amikor a Főtanács halálra ítélte Jézust.
52. Miután Jézus meghalt, József Pilátushoz ment, és engedélyt kért tőle, hogy Jézus holttestét eltemesse.
53. Miután Pilátus ezt megengedte, József levette a keresztről a testet, vászonba tekerte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírba. Ebbe a sziklasírba azelőtt még nem temettek senkit.
54. Ez az előkészület napjának végén történt, és már közel volt a szombat kezdete.
55. Az asszonyok, akik Galileától követték Jézust, most Józseffel mentek. Látták a sírt, és azt is, hogy hogyan helyezték a sziklasírba Jézus testét.