39. Az egyik bűnöző, aki szintén keresztre volt feszítve, így sértegette: „Hát nem te vagy a Krisztus?! Akkor mentsd meg magadat, és minket is!”
40. De a másik bűnöző rászólt: „Nem félsz Istentől? Te is halálra vagy ítélve, mint ő.
41. Csakhogy a mi ítéletünk jogos, mert azt kapjuk, amit megérdemeltünk. De ő nem tett semmi rosszat!”
42. Azután ezt mondta: „Jézus! Emlékezz rám, amikor eljössz, hogy királyként uralkodj!”
43. Jézus így felelt neki: „Mondom neked, még ma együtt leszel velem a Paradicsomban.”
44. Délben elsötétült az ég, és délután három óráig sötétség borította az egész földet,
45. mert a Nap elsötétült. A Templom belsejében a függöny kettéhasadt.
46. Jézus felkiáltott: „Atyám, kezedbe teszem le szellememet.” Amikor ezt kimondta, meghalt.
47. Amikor a római százados látta ezt, Istent dicsérte, és ezt mondta: „Ez az ember valóban igaz és ártatlan volt.”
48. Mindazok, akik erre az eseményre kíváncsian odagyűltek, és látták mindazt, ami történt, szomorúan hazamentek.
49. Jézus közeli ismerősei és barátai azonban, köztük az asszonyok is, akik Galileától idáig követték, ott maradtak: kissé távolabb álltak, és figyeltek.
50-51. Volt ott egy József nevű férfi is, a Főtanács egyik tagja, aki a júdeai Arimátia városából származott. Jó és igazságos ember volt, aki maga is várta Isten Királyságának eljövetelét, és ellenezte, amikor a Főtanács halálra ítélte Jézust.
52. Miután Jézus meghalt, József Pilátushoz ment, és engedélyt kért tőle, hogy Jézus holttestét eltemesse.
53. Miután Pilátus ezt megengedte, József levette a keresztről a testet, vászonba tekerte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírba. Ebbe a sziklasírba azelőtt még nem temettek senkit.