23. De a tömeg hangosan kiabálva követelte, hogy Jézust végezzék ki: feszítsék keresztre. Végül a kiáltozásukkal fölülkerekedtek,
24. és Pilátus engedett nekik. Kihirdette az ítéletét: teljesíti, amit követelnek tőle.
25. Szabadon engedte Barabbást, aki lázadásért és gyilkosságért volt elítélve, mert ezt akarta a tömeg. Ugyanakkor elrendelte, hogy Jézust a tömeg akaratának megfelelően végezzék ki.
26. Ezután Jézust a katonák elvezették. Útközben szembe jött velük egy Cirénéből való, Simon nevű férfit, aki éppen a mezei munkából tért vissza a városba. A katonák megfogták Simont, rátették a keresztfát, és kényszerítették, hogy vigye Jézus után.
27. Nagy tömeg követte Jézust, köztük néhány asszony is, akik jajgattak és siratták őt.
28. Jézus odafordult hozzájuk, és ezt mondta nekik: „Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok! Inkább magatokon és gyerekeiteken sírjatok!
29. Mert közelednek a napok, amikor azt mondják: »Milyen boldogok az asszonyok, akiknek nem lehetett gyermekük! Azok a boldogok, akik nem szültek és nem szoptattak gyereket!«
30. A hegyeknek azt mondják: »Essetek ránk!«, és a domboknak: »Rejtsetek el minket!«
31. Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a sorsa a száraz fának?”
32. A katonák Jézussal együtt két bűnözőt is elvezettek, hogy őket is kivégezzék.
33. Amikor megérkeztek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek neveznek, ott Jézust keresztre feszítették. Hasonlóképpen a két bűnözőt is külön-külön keresztre feszítették: egyiküket Jézus jobb oldalán, a másikat a bal oldalán.
34. Azután Jézus ezt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit tesznek!”A katonák sorsvetéssel elosztották maguk között Jézus ruháit.
35. Az összegyűlt sokaság pedig ott állt, és nézte, mi történik. A zsidó vezetők így gúnyolták Jézust: „Másokat meg tudott menteni, most mentse meg saját magát, ha ő a Krisztus, Isten választottja!”