20. Ettől kezdve azonban állandóan figyelték Jézust. Kémeket küldtek utána, akik jószándékúnak mutatták magukat. Szerették volna rajtakapni, amint valami rosszat mond. Az volt a tervük, hogy ha ez sikerül, átadják Jézust a római kormányzónak, akinek hatalma volt rá, hogy elítélje.
21. Ezért a kémek megkérdezték: „Mester, tudjuk, hogy amit mondasz és tanítasz, az mind igaz. Tudjuk, hogy nem vagy személyválogató, és amit Isten útjáról tanítasz, az is igaz.
22. Mondd meg nekünk: helyesnek tartod-e, hogy adót fizessünk a császárnak, vagy nem?”
23. Jézus azonban átlátott alattomos szándékukon, ezért így felelt meg nekik:
24. „Mutassatok nekem egy ezüstpénzt! Kinek a képmása és neve van rajta?”„A császáré” — felelték azok.
25. „Akkor adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!” — mondta Jézus.
26. Ezen a válaszon megdöbbentek, és elhallgattak, mert az emberek előtt nem tudtak Jézus szavaiba belekötni.
27. Néhány szadduceus jött Jézushoz. Ők azok, akik azt mondják, hogy nincs föltámadás. Megkérdezték tőle:
28. „Mester, Mózes azt írta, hogy ha egy férfi gyermektelenül hal meg, akkor a fivérének feleségül kell vennie a meghalt férfi özvegyét. Így kell gondoskodnia arról, hogy meghalt testvérének mégis legyen utóda.
29. Volt egyszer hét fiútestvér. Az első megnősült, de gyermektelenül halt meg.
30. Ezután a második fiútestvér vette feleségül az asszonyt,
31. majd a harmadik, és így tovább, míg végül mindannyian gyermektelenül haltak meg.
32. Végül az asszony is meghalt.
33. A feltámadáskor melyiküknek lesz a felesége ez az asszony? Hiszen mind a hétnek a felesége volt!”
34. Jézus így felelt: „Akik ebben a világban élnek, megnősülnek és férjhez mennek.
35. De azok, akiket méltónak találnak arra, hogy a halottak közül feltámadjanak, és abban a következő korban éljenek, nem fognak többé megnősülni, vagy férjhez menni.
36. Nem is halhatnak meg soha, mert olyanok lesznek, mint az angyalok. Ezek az Isten fiai, mivel feltámadtak a halálból.
37. Különben már Mózes is világosan rámutatott arra, hogy a halottak feltámadnak. Amikor az égő bokorról írt, az URat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének nevezte.
38. Márpedig, Isten nem a halottak, hanem az élők Istene! Hiszen Isten számára ők mindannyian élnek.”
39. Néhány törvénytanító erre így válaszolt: „Helyesen válaszoltál, Mester!”