3. Élt abban a városban egy özvegyasszony, aki folyton a bíróhoz járt, és kérlelte: »Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben, és védj meg tőle!«
4. A bíró egy ideig nem akart rajta segíteni, de végül ezt gondolta: »Istent nem tisztelem, és nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam az emberek.
5. De ez az özvegyasszony már terhemre van, mert folyton a nyakamra jár. Nem bánom, igazságot szolgáltatok neki és megvédem, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson tovább.«”
6. Az Úr így folytatta: „Figyeljétek, mit mondott ez az igazságtalan bíró!
7. Mit gondoltok, ha még ő is igazságot szolgáltat, akkor Isten mennyivel inkább! Isten megvédi választottait, és igazságot szolgáltat azoknak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá. Nem fogja feleslegesen várakoztatni őket!
8. Mondom nektek, Isten valóban hamarosan igazságot szolgáltat választottainak! De amikor az Emberfia visszajön, vajon talál-e valakit a földön, aki igazán hisz benne?”
9. Voltak ott olyan elbizakodottak, akik úgy gondolták, hogy őket Isten biztosan elfogadja. Ugyanakkor a többieket pedig lenézték. Ezeknek Jézus elmondott egy tanító történetet.
10. „Két ember felment a Templomba imádkozni: egy farizeus meg egy vámszedő.
11. A farizeus egyedül megállt, jó távol a vámszedőtől, és így imádkozott magában: »Istenem, hálát adok neked, hogy én nem vagyok olyan rossz, mint a többiek. Nem vagyok sem tolvaj, sem csaló, sem házasságtörő. Nem vagyok olyan, mint ott az a vámszedő.
12. Hetente kétszer böjtölök, és minden keresetemből tizedet adok.«
13. A vámszedő, aki távolabb állt, még a tekintetét se merte az égre emelni. Szomorúságában a mellét verte, és így imádkozott: »Istenem, könyörülj rajtam, mert bűnös vagyok!«