19. Az angyal azt felelte: „Én Gábriel vagyok, és állandóan Isten előtt állok. Azért küldött hozzád, hogy beszéljek veled, és elhozzam ezt az örömhírt.
20. De jól jegyezd meg: most megnémulsz, és addig nem tudsz beszélni, amíg mindez megtörténik, mert nem hittél a szavamnak. Pedig minden szavam be fog teljesedni a maga idejében.”
21. Az emberek ezalatt várták Zakariást, és csodálkoztak, hogy miért marad a Templomban olyan sokáig.
22. Amikor végre kijött, nem tudott egy szót sem szólni. Ekkor megértették, hogy látomást látott a Templomban. Zakariás csak mutogatott, de megszólalni nem tudott.
23. Amikor pedig letelt a szolgálata, hazament.
24. Nem sokkal ezután Erzsébet áldott állapotba került: gyermeket várt. A következő öt hónapban ki se ment a házukból. Ezt mondta:
25. „Végre, az Úr megsegített engem! Gondoskodott rólam, és elvette rólam azt a szégyent, hogy nem volt gyermekem.”
26-27. Hat hónappal később, amikor Erzsébet már terhessége hatodik hónapjában volt, Isten a galileai Názáret városába küldte Gábriel angyalt egy szűzhöz. Ezt a leányt Máriának hívták, és egy József nevű férfi már eljegyezte, mert feleségül akarta venni. József Dávid családjából származott.
28. Gábriel odament Máriához, és megszólította: „Köszöntelek téged, akit az ÚR megáldott! Ő veled van.”
29. Mária megdöbbent azon, amit az angyal mondott, és zavarban volt, mert nem értette, mit jelent ez a köszöntés.
30. De az angyal így folytatta: „Ne félj, Mária, mert nagyon kedves vagy Isten számára!
31. Figyelj rám! Áldott állapotba kerülsz, és fiad fog születni, akit nevezz el Jézusnak.
32. Hatalmas lesz, és a Magasságos Isten Fiának nevezik majd. Az Úr Isten neki fogja adni Dávidnak, Jézus ősének trónját.