13. De az angyal megszólította: „Ne félj Zakariás, mert az ÚR meghallgatta imádságodat! Feleséged, Erzsébet fiút fog szülni neked, akit nevezz Jánosnak!
14. Ez a fiú sok örömöt, nagy boldogságot hoz majd neked, és sokan fognak örülni a születésének,
15. mert az ÚR hatalmas embere lesz belőle. Nem szabad sem bort, sem másféle szeszes italt innia! Ezt a gyereket már az édesanyja méhében be fogja tölteni a Szent Szellem.
16. Izráel népéből sokakat visszatérít majd az Úrhoz, Istenükhöz.
17. Az Úr előtt fog menni az Illés szellemével és erejével: az apákat és gyermekeiket kibékíti egymással, és az engedetlenek gondolkodását megváltoztatja, hogy bölcsek és igazságszeretők legyenek. Mindezzel az ÚR előtt fog menni, hogy olyan népet állítson elé, akik felkészültek a fogadására.”
18. Zakariás így válaszolt az angyalnak: „Hogyan lehetek biztos benne, hogy igazat mondasz? Hiszen én öreg vagyok, és feleségem is idős már.”
19. Az angyal azt felelte: „Én Gábriel vagyok, és állandóan Isten előtt állok. Azért küldött hozzád, hogy beszéljek veled, és elhozzam ezt az örömhírt.
20. De jól jegyezd meg: most megnémulsz, és addig nem tudsz beszélni, amíg mindez megtörténik, mert nem hittél a szavamnak. Pedig minden szavam be fog teljesedni a maga idejében.”
21. Az emberek ezalatt várták Zakariást, és csodálkoztak, hogy miért marad a Templomban olyan sokáig.
22. Amikor végre kijött, nem tudott egy szót sem szólni. Ekkor megértették, hogy látomást látott a Templomban. Zakariás csak mutogatott, de megszólalni nem tudott.