50. De itt van az a kenyér, amely a Mennyből szállt le! Aki ebből eszik, soha nem hal meg.
51. Én vagyok ez az élő kenyér, amely a Mennyből szállt le. Aki ezt eszi, örökké él! Igen, az a kenyér, amelyet odaadok, hogy az emberek örökké éljenek: a testem.”
52. Ekkor a zsidók vitatkozni kezdtek egymással: „Ezt nem értjük! Hogyan adhatná nekünk a testét, hogy megegyük?!”
53. Jézus erre így felelt: „Mondom nektek: csak akkor lehet élet bennetek, ha eszitek az Emberfia testét, és isszátok a vérét!
54. Igen, aki eszi a testemet, és issza a véremet, az örökké él, és én feltámasztom őt az utolsó napon.
55. Mert a testem igazi étel, és a vérem igazi ital!
56. Aki eszi a testemet, és issza a véremet, az folyamatosan bennem él, és én őbenne.
57. Engem az Atya küldött, és mivel ő él, én is élek általa. Ugyanígy, aki engem eszik, élni fog általam.
58. Mert én nem olyan vagyok, mint az a kenyér, amelyet őseink a pusztában ettek! Hiszen ők azt a kenyeret ették, mégis meghaltak, mint ahogy az emberek meghalnak. Én olyan kenyér vagyok, amely a Mennyből jött le a Földre. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él!”
59. Jézus mindezt a kapernaumi zsinagógában mondta, amikor ott tanított.
60. Ezt hallva, a tanítványok közül sokan azt mondták: „Milyen furcsa tanítás ez! Nehéz megérteni és elfogadni! Ki tudja ezt hallgatni?”
61. Jézusnak ugyan senki sem szólt, ő mégis tudta, hogy tanítványai morgolódnak amiatt, amit mondott. Ezért megszólította őket: „Ez a tanítás zavarba ejt és megütköztet titeket?