1. Jézus ezután átkelt a Galileai-tó túlsó partjára.
2. Nagy tömeg követte, mert látták a csodákat, ahogyan a betegeket meggyógyította.
3. Jézus felment egy hegyre, és a tanítványaival együtt letelepedett.
4. Ekkor már közel volt a pászka, a zsidók nagy ünnepe.
5. Amikor Jézus körülnézett és látta, hogy milyen nagy tömeg közeledik feléjük, megkérdezte Fülöptől: „Honnan vegyünk annyi kenyeret, hogy mindannyian ehessenek?”
6. De ezt csak azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni.
7. Fülöp ezt felelte: „Ha kétszáz ezüstpénzért vennénk kenyeret, akkor is csak egy harapás jutna mindegyiknek!”
8. Egy másik tanítvány, András — Simon Péter testvére — ezt mondta Jézusnak:
9. „Van itt egy kisfiú, aki hozott magával öt árpakenyeret és két halat. De mit ér az ekkora tömegnek?”
10. Jézus ekkor azt mondta a tanítványoknak: „Ültessétek le őket!” Le is ültek mindannyian. Nagy fű nőtt azon a helyen. A tömegben körülbelül ötezer férfi volt.
11. Ezután Jézus kezébe vette a kenyereket, és miután hálát adott Istennek, szétosztotta azok közt, akik ott ültek. Ugyanígy osztott nekik a halakból is, amennyit csak kértek.
12. Amikor már mindenki jóllakott, Jézus azt mondta a tanítványoknak: „Gyűjtsétek össze, ami megmaradt, hogy semmi ne vesszen kárba!”
13. Azok össze is szedtek mindent, és tizenkét kosarat töltöttek meg a darabokkal, amelyek az öt árpakenyérből maradtak.
14. Az emberek látták, hogy ezt a csodát Jézus tette, és ezt mondták: „Biztosan ő az a próféta, akinek el kellett jönnie!”
15. Jézus tudta, hogy az emberek meg akarják ragadni, hogy királlyá tegyék. Ezért otthagyta őket, és elment a hegyek közé egyedül.
16. Estefelé a tanítványok lementek a tóhoz,
17. beszálltak egy halászbárkába, és elindultak a túlsó partra, Kapernaumba. Már besötétedett, de Jézus még mindig nem jött vissza hozzájuk.
18. Erős szél fújt, és egyre nagyobb hullámok támadtak a tavon. Már vagy öt-hat kilométerre eltávolodtak a parttól,
19. amikor meglátták Jézust: a vízen járva közeledett a bárka felé. Ekkor a tanítványok nagyon megijedtek,
20. de Jézus így biztatta őket: „Én vagyok az, ne féljetek!”
21. A tanítványok nagyon megörültek, bevették Jézust a bárkába, és azonnal partot is értek ott, ahová igyekeztek.
22. Másnap a túlsó parton maradt tömeg észrevette, hogy a tanítványok elmentek azzal az egyetlen bárkával, amely ott volt, de Jézus nem ment velük.
23. Ugyanakkor néhány bárka érkezett Tibériásból nem messze attól a helytől, ahol a kenyeret ették, miután Jézus hálát adott.
24. Amikor az emberek látták, hogy sem Jézus, sem a tanítványok nincsenek ott, ők is vízre szálltak, és Kapernaumba mentek, hogy megkeressék Jézust.
25. Amikor rátaláltak Jézusra a túlsó parton, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?”
26. Jézus ezt válaszolta: „Miért kerestek engem? Azért, mert láttátok a csodákat, amiket tettem? Igazán mondom nektek: nem! Hanem azért, mert ettetek a kenyérből, és jóllaktatok.
27. Ne azon igyekezzetek, hogy ilyen földi kenyeret szerezzetek, amely mulandó! Inkább arra törekedjetek, hogy olyan kenyeret szerezzetek, amely örökké megmarad, és örök életet ad! Az Emberfia adja majd nektek ezt a kenyeret, mert őt Isten felhatalmazta erre.”
28. Ekkor megkérdezték Jézustól: „Mit kíván tőlünk Isten? Mit tegyünk?”
29. Jézus pedig így felelt: „Higgyetek abban, akit ő küldött — ez tetszik Istennek!”
30. Ekkor azok megkérdezték: „De milyen csodával tudod bizonyítani, hogy Isten éppen téged küldött? Ha ezt bebizonyítod, akkor majd hiszünk neked! Mit fogsz tenni?
31. Atyáink mannát ettek a pusztában, ahogy meg van írva: »Mennyei kenyeret adott nekik enni.«”
32. Erre Jézus így válaszolt: „Igazán mondom nektek: nem Mózes adta nektek azt a mennyei kenyeret. Az igazi Mennyből jövő kenyeret, Atyám adja nektek.
33. Mert az Istentől származó kenyér az, aki a Mennyből száll le, és életet ad a világon minden embernek.”
34. Ekkor így kérték: „Uram, add nekünk azt a kenyeret mindig!”
35. Jézus pedig azt mondta nekik: „Én vagyok az a kenyér! Én adok életet! Aki hozzám jön, nem fog többé megéhezni soha! Aki hisz bennem, nem szomjazik meg soha!
36. Korábban már megmondtam nektek: bár láttatok engem, mégsem hisztek bennem.
37. Akiket nekem ad az Atya, azok mind hozzám jönnek. Én pedig senkit sem utasítok vissza, hanem mindenkit befogadok, aki hozzám jön.
38. Mert nem azért jöttem le a Mennyből, hogy a saját akaratomat vigyem véghez, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.
39. Ő pedig azt akarja, hogy senkit ne veszítsek el azok közül, akiket nekem adott, hanem mindegyiket feltámasszam az utolsó napon.
40. Aki látja a Fiút és hisz benne, az örökké él, én pedig feltámasztom az utolsó napon. Atyám ezt akarja.”
41. Ezen a zsidók felháborodtak, és megütköztek. Nem tudták elfogadni, hogy Jézus azt mondta: „Én vagyok az a kenyér, amely a Mennyből szállt le.”
42. Azt mondták: „Hát nem Jézus ez, a József fia? Hiszen ismerjük a szüleit! Akkor hogy mondhat ilyet, hogy a Mennyből való?”
43. De Jézus így felelt nekik: „Ne zúgolódjatok!
44. Engem az Atya küldött, és csak az jöhet hozzám, akit ő vonz. Én pedig feltámasztom azt az embert utolsó napon.
45. A próféták is megírták: »Mindegyiküket maga Isten fogja tanítani.« Akik Atyámra hallgatnak, akiket ő tanít, azok mind hozzám jönnek.
46. Az Atyát senki nem látta, csak az, aki tőle származik. Igen, ő látta az Atyát!
47. Igazán, mondom nektek: aki hisz, az örökké él!
48. Én vagyok az élet kenyere: aki életet ad és táplál!
49. Őseitek mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak.
50. De itt van az a kenyér, amely a Mennyből szállt le! Aki ebből eszik, soha nem hal meg.
51. Én vagyok ez az élő kenyér, amely a Mennyből szállt le. Aki ezt eszi, örökké él! Igen, az a kenyér, amelyet odaadok, hogy az emberek örökké éljenek: a testem.”
52. Ekkor a zsidók vitatkozni kezdtek egymással: „Ezt nem értjük! Hogyan adhatná nekünk a testét, hogy megegyük?!”
53. Jézus erre így felelt: „Mondom nektek: csak akkor lehet élet bennetek, ha eszitek az Emberfia testét, és isszátok a vérét!
54. Igen, aki eszi a testemet, és issza a véremet, az örökké él, és én feltámasztom őt az utolsó napon.
55. Mert a testem igazi étel, és a vérem igazi ital!
56. Aki eszi a testemet, és issza a véremet, az folyamatosan bennem él, és én őbenne.
57. Engem az Atya küldött, és mivel ő él, én is élek általa. Ugyanígy, aki engem eszik, élni fog általam.
58. Mert én nem olyan vagyok, mint az a kenyér, amelyet őseink a pusztában ettek! Hiszen ők azt a kenyeret ették, mégis meghaltak, mint ahogy az emberek meghalnak. Én olyan kenyér vagyok, amely a Mennyből jött le a Földre. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él!”
59. Jézus mindezt a kapernaumi zsinagógában mondta, amikor ott tanított.
60. Ezt hallva, a tanítványok közül sokan azt mondták: „Milyen furcsa tanítás ez! Nehéz megérteni és elfogadni! Ki tudja ezt hallgatni?”
61. Jézusnak ugyan senki sem szólt, ő mégis tudta, hogy tanítványai morgolódnak amiatt, amit mondott. Ezért megszólította őket: „Ez a tanítás zavarba ejt és megütköztet titeket?
62. Mit fogtok szólni akkor, ha látjátok, hogy az Emberfia felmegy oda, ahol azelőtt volt?
63. A Szent Szellem az, aki megelevenít és életet ad, a test erre képtelen. Amit nektek mondtam, az a Szent Szellemtől származik, és életet ad. De még közöttetek is vannak, akik nem hisznek”
64. Jézus ugyanis már kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki fogja őt elárulni.
65. Így folytatta: „Ezért mondtam nektek, hogy csak az jöhet hozzám, akinek az Atya ezt lehetővé tette.”
66. Emiatt a tanítványok közül sokan visszafordultak, és elváltak Jézustól.
67. Ekkor ő megkérdezte a tizenkét apostolt: „Ti is el akartok menni?”
68. Simon Péter felelt: „Uram, ugyan kihez mehetnénk?! Nálad van az örök életre vezető tanítás és üzenet.
69. Mi hiszünk benned, és meggyőződtünk róla, hogy te vagy az Isten Szentje!”
70. Jézus erre így válaszolt: „Nem én választottalak ki benneteket, mind a tizenkettőt? Mégis van közöttetek egy, aki a Gonoszhoz tartozik!”
71. Júdásról, az Iskáriótes Simon fiáról beszélt, aki a tizenkettő közé tartozott, mégis el akarta árulni Jézust.