31. Atyáink mannát ettek a pusztában, ahogy meg van írva: »Mennyei kenyeret adott nekik enni.«”
32. Erre Jézus így válaszolt: „Igazán mondom nektek: nem Mózes adta nektek azt a mennyei kenyeret. Az igazi Mennyből jövő kenyeret, Atyám adja nektek.
33. Mert az Istentől származó kenyér az, aki a Mennyből száll le, és életet ad a világon minden embernek.”
34. Ekkor így kérték: „Uram, add nekünk azt a kenyeret mindig!”
35. Jézus pedig azt mondta nekik: „Én vagyok az a kenyér! Én adok életet! Aki hozzám jön, nem fog többé megéhezni soha! Aki hisz bennem, nem szomjazik meg soha!
36. Korábban már megmondtam nektek: bár láttatok engem, mégsem hisztek bennem.
37. Akiket nekem ad az Atya, azok mind hozzám jönnek. Én pedig senkit sem utasítok vissza, hanem mindenkit befogadok, aki hozzám jön.
38. Mert nem azért jöttem le a Mennyből, hogy a saját akaratomat vigyem véghez, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.
39. Ő pedig azt akarja, hogy senkit ne veszítsek el azok közül, akiket nekem adott, hanem mindegyiket feltámasszam az utolsó napon.