5. Így jutott el egy samáriai városba, Sikárba. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott a fiának, Józsefnek.
6. Jézus elfáradt útközben, és leült egy kút mellé, amelyet Jákób kútjának neveztek. Dél felé járt az idő.
7-8. A tanítványok éppen a városba mentek, hogy valami ennivalót vegyenek. Ekkor ért a kúthoz egy samáriai asszony, aki a városból jött, hogy vizet merítsen. Jézus megszólította: „Kérlek, adj nekem inni!”
9. A samáriai asszony csodálkozva kérdezte: „Hogy lehet az, hogy tőlem kérsz inni? Hiszen te zsidó vagy, én meg egy samáriai asszony!” A zsidók ugyanis szóba sem álltak a samáriai emberekkel.
10. Jézus így válaszolt: „Te nem ismered az Isten ajándékát. Nem tudod, ki vagyok én, aki vizet kértem tőled. Ha tudnád, akkor te kértél volna vizet tőlem. Én pedig élő vizet adtam volna neked.”
11. Ekkor az asszony megkérdezte: „Uram, honnan vennél élő vizet? Hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély.
12. Nagyobb lennél, mint Jákób, atyánk, aki ezt a kutat adta nekünk?! Ő maga is ebből ivott, a fiai is, meg a nyájai is!”
13. Jézus így válaszolt: „Akik ebből a vízből isznak, azok újra megszomjaznak.
14. De aki abból a vízből iszik, amit tőlem kap, az soha többé nem szomjazik meg. Bizony, a víz, amit én adok neki, forrássá teszi őt: olyan víz fog folyni a belsejéből, amely örök életet ad.”
15. „Uram, adj nekem is abból a vízből, hogy ne legyek többé szomjas, és ne kelljen innen hordanom a vizet!” — kérte az asszony.
16. Jézus ekkor azt mondta neki: „Menj, hívd a férjedet, és gyertek vissza!”
17. Az asszony így válaszolt: „Nincs férjem.”Jézus erre azt felelte: „Ez valóban igaz, nincs férjed!
18. Öt férjed volt, de akivel most együtt élsz, az nem a férjed! Igazat mondtál.”