1. Egyesek hírül vitték a farizeusoknak, hogy Jézusnak már több tanítványa van, mint Jánosnak, és ezeket be is meríti.
2. Bár maga Jézus nem merített be senkit, csak a tanítványai.
3. Mikor Jézus megtudta, hogy a farizeusoknak ezt mondták, elhagyta Júdeát, és újra visszatért Galileába.
4. Ehhez keresztül kellett mennie Samárián.
5. Így jutott el egy samáriai városba, Sikárba. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott a fiának, Józsefnek.
6. Jézus elfáradt útközben, és leült egy kút mellé, amelyet Jákób kútjának neveztek. Dél felé járt az idő.
7-8. A tanítványok éppen a városba mentek, hogy valami ennivalót vegyenek. Ekkor ért a kúthoz egy samáriai asszony, aki a városból jött, hogy vizet merítsen. Jézus megszólította: „Kérlek, adj nekem inni!”
9. A samáriai asszony csodálkozva kérdezte: „Hogy lehet az, hogy tőlem kérsz inni? Hiszen te zsidó vagy, én meg egy samáriai asszony!” A zsidók ugyanis szóba sem álltak a samáriai emberekkel.
10. Jézus így válaszolt: „Te nem ismered az Isten ajándékát. Nem tudod, ki vagyok én, aki vizet kértem tőled. Ha tudnád, akkor te kértél volna vizet tőlem. Én pedig élő vizet adtam volna neked.”
11. Ekkor az asszony megkérdezte: „Uram, honnan vennél élő vizet? Hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély.
12. Nagyobb lennél, mint Jákób, atyánk, aki ezt a kutat adta nekünk?! Ő maga is ebből ivott, a fiai is, meg a nyájai is!”
13. Jézus így válaszolt: „Akik ebből a vízből isznak, azok újra megszomjaznak.
14. De aki abból a vízből iszik, amit tőlem kap, az soha többé nem szomjazik meg. Bizony, a víz, amit én adok neki, forrássá teszi őt: olyan víz fog folyni a belsejéből, amely örök életet ad.”
15. „Uram, adj nekem is abból a vízből, hogy ne legyek többé szomjas, és ne kelljen innen hordanom a vizet!” — kérte az asszony.
16. Jézus ekkor azt mondta neki: „Menj, hívd a férjedet, és gyertek vissza!”
17. Az asszony így válaszolt: „Nincs férjem.”Jézus erre azt felelte: „Ez valóban igaz, nincs férjed!
18. Öt férjed volt, de akivel most együtt élsz, az nem a férjed! Igazat mondtál.”
19. Ekkor az asszony így felelt: „Uram, látom, hogy próféta vagy!
20. Őseink ezen a hegyen imádták Istent. Ti, zsidók azonban azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell Istent imádni.”
21. Jézus így válaszolt neki: „Asszony, higgy nekem: eljön az idő, amikor nem kell sem Jeruzsálembe, sem erre a hegyre felmennie annak, aki az Atyát akarja imádni.
22. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi pedig ismerjük azt, akit imádunk, mert az, aki a szabadulást hozza, a zsidók közül jön.
23. De eljön az idő, amikor az igazi imádók szellemben és igazságban imádják az Atyát. Ez az idő már el is érkezett! Mert az Atya olyanokat keres, akik így imádják.
24. Isten szellem, ezért akik őt imádják, azoknak is szellemben és igazságban kell imádniuk őt.”
25. Az asszony így válaszolt: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Felkentnek neveznek, és amikor eljön, mindent megmagyaráz majd nekünk.”
26. „Én vagyok a Messiás, aki veled beszélek” - mondta neki Jézus.
27. Ebben a pillanatban megérkeztek a tanítványok. Nagyon elcsodálkoztak, hogy Jézus egy asszonnyal beszélget. De egyikük sem kérdezte meg, hogy mit akart tőle, vagy miért beszélgetett vele.
28. Az asszony ekkor a kútnál hagyta a vizeskorsóját, visszament a városba, és ezt mondta az embereknek:
29. „Gyertek, nézzétek meg azt a férfit, aki mindent elmondott nekem, amit tettem! Lehet, hogy ő a Messiás?”
30. Ekkor az emberek kimentek Jézushoz.
31. Amíg az asszony a városba ment, a tanítványok kínálták Jézust: „Mester, egyél valamit!”
32. De ő ezt felelte: „Van mit ennem, de erről ti nem tudtok.”
33. A tanítványok egymást kérdezgették: „Hogy lehet ez? Talán valaki hozott neki ennivalót?”
34. De Jézus így válaszolt: „Számomra az az étel, ha megteszem azt, amit az Atya rám bízott. Hiszen ezért küldött engem. Engem az táplál, amikor egészen befejezem azt a feladatot, amellyel megbízott.
35. A vetés idején azt szoktátok mondani: »Még négy hónap, és aratni fogunk.« Én pedig azt mondom nektek: nyissátok ki a szemeteket, és lássátok meg, hogy a gabona már megérett az aratásra!
36. Aki learatja, már meg is kapja a fizetését, mert az örök életre gyűjti össze a termést. Ezért együtt örül a vető és az arató.
37. A közmondás ráillik erre: »Az egyik vet, de a termést a másik aratja le.«
38. Én azért küldtelek el titeket, hogy learassátok, amit mások vetettek. Mert valóban mások dolgoztak vele, ti pedig folytatjátok, amit ők elkezdtek: learatjátok a munkájuk gyümölcsét.”
39. Abban a samáriai városban sokan hittek Jézusban, mivel az az asszony ezt mondta nekik: „Mindent elmondott nekem, amit valaha tettem.”
40. Ezért a samáriaiak Jézushoz tódultak, és kérték, hogy maradjon velük. Ő pedig ott is maradt még két napig.
41. Ezalatt nagyon sokan hallgatták Jézust, és még többen hittek benne.
42. Később meg is mondták az asszonynak: „Először amiatt hittünk Jézusban, amit te mondtál róla. De most már magunk is hallottuk őt, és meggyőződtünk róla, hogy valóban ő az, aki megmenti az embereket.”
43. Két nap múlva Jézus továbbment Galileába.
44. Bár maga Jézus is megmondta, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában.
45. Amikor Galileába ért, mégis szívesen fogadták. Ugyanis voltak közöttük olyanok, akik szintén ott voltak Jeruzsálemben az ünnepen, és látták mindazt, amit Jézus tett.
46. Azután Jézus újra a galileai Kánába ment, ahol korábban a vizet borrá változtatta. Élt Kapernaumban egy magas rangú királyi tisztviselő, akinek a fia beteg volt.
47. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, eljött hozzá. Kérte, hogy menjen vele, és gyógyítsa meg a fiát, aki már haldoklott.
48. Jézus azt felelte: „Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek.”
49. De a királyi tisztviselő kérlelte: „Uram, gyere velem, mielőtt még meghalna a gyermekem!”
50. Jézus ezt mondta: „Menj csak haza, a fiad élni fog!”Ő pedig hitt Jézus szavának, és hazament.
51. Útközben találkozott a szolgáival, akik azzal a hírrel jöttek elé, hogy a fia már jobban van.
52. Akkor megkérdezte őket, mikor lett jobban a gyermek.Azok mondták, hogy előző nap délután egy órakor múlt el a láza.
53. Az apa visszaemlékezett, hogy Jézus pontosan abban az órában mondta neki: „A fiad élni fog”, és hitt Jézusban egész családjával együtt.
54. Ez volt a második csoda-jel, amelyet Jézus tett, miután Júdeából Galileába érkezett.